Nagyvárad
város törvényhatósági bizottsága tegnap délelõtt megválasztotta a városi új
tisztikart. A hosszú interregnum után ma már Nagyváradnak van polgármestere s
az a bizalom, mely nem várt nagy többséggel ültette Rimler Károlyt a podesztai
székbe, mindenképpen örvendetes s nagy bizalmat, erõt nyújthat a nagy
feladatokhoz Nagyvárad új polgármesterének.
Most
már aztán végleg szereljen le az ellenpárt. A választás megtörtént s az adott
viszonyok között másképpen nem volt szabad végzõdnie, mint ahogy végzõdött,
Sajnáljuk, hogy Komlóssy József a fölajánlott paktumba nem ment volt bele.
Paktumgyûlölõ elveinken ez esetben erõszakot tettünk volna. A fölajánlott
alpolgármesterség megfelelõ honorálása lett volna a Komlóssy József
tagadhatatlanul dicséretes munkásságának. No de hát, nem sikerült.
Megvigasztalhat ezért bennünket, hogy a fõjegyzõi székbe olyan kipróbált
talentumú, munkabíró s minden ízében liberális férfiú került, mint Bordé Ferenc.
A
megüresedett tanácsnoki székbe ifjú embert ültettek a városatyák. Nem tartjuk
hibának. Az ifjú erõt és munkabírást csak a konzervatív gondolkozás helyezi az
„esztendõk érdeme” mögé. Az új tanácsnok Lukács Ödön. Nagy elõléptetéshez
jutott. Sok elõleget kapott a bizalomból. Meg kell nagyon szolgálnia érte. Mi
üdvözöljük s akarjuk hinni, hogy új állásába csak az ifjúság erényeit viszi be.
A többit kint hagyja azon ifjak számára, kiket még a nehéz hivatali kenyér sem
tud kigyógyítani a magyar betegségbõl, a hivalkodásból s üres társadalmi szereplésekbõl.
A már tapasztalt jóindulattal s bizalommal nézünk munkássága elé. Fájdalmasan
esett mindenkinek, hogy Szûts Dezsõt, e kiváló tisztviselõt betegeskedése miatt
elõléptetni nem lehetett. Lukács Ödön helyére jeles fiatal ember került
szintén. Eleméry Ferenc, a város fogalmazója. Az õ mûködéséhez is sok reményt
fûzünk.
Általában
pedig az itt-ott hangzó aggodalmakkal és kifogásokkal szemben a tisztújítás
eredményével meg lehetünk elégedve.
Az
újakat s a régieket egyformán köszöntjük megválasztásuk után. Most már a munka
gondos és nagy napjai következnek. Egyet ne feledjenek el, [hogy] olyan
városnak tisztviselõi, mely talán a legtöbbre volna hivatott az összes magyar
városok között s mégis a legkegyetlenebb válságok elõtt áll. A válságok
elhárításában, a város jó igazgatásának, fejlõdésének, megérdemelt nagy
haladásának biztosításában az új tisztikaré az elsõ feladat. Ebben mindig
számíthatnak reánk s Nagyvárad minden szeretõ, lelkes polgárára. Tehát: munkára
fel!…
Nagyváradi Napló
1902. március 21.
(-e)
|