|
- Szohner Olga
búcsúja -
Egy
bájos, nem kis talentumú, vidám színész leány tegnap, ahogy a színpadra lépett,
csodálatos módon kiesett a szerepébõl és sírt.
-
Nini - csodálkoztunk - Szohnerke, a kis vidám bölcs sír?…
…Közben
zúgott a taps, hullott a virág, seregesen szállongtak a csokorvirágok.
Szohnerkének
eszébe jutott ekkor, hogy õneki másként kell ám most hálálkodni. A tapsorkán
elült, a csokorözönnel beékesítették a kulissza szobát, helyére került két más
ajándék is, egy nagyon szép imakönyv s egy nagyon szép brilliántgyûrû…
Szohnerke pedig megszûnt Szohner Olga lenni s Maisand Mártának adta át helyét…
Milyen csodálatos. Íme, itt van elõttünk a kis Márta. Az igazi, a tökéletes. És
mi folyton emlékeztetjük, hogy õ nem Márta, hanem Szohner Olga, a búcsúzó
Szohner Olga, ki két év után itt akar egészen hagyni bennünket. És így tartott
ez végig, a függöny utolsó gördületéig. Az az édes kis csitri leány ott a
színpadon váltogatva, hol Márta volt, hol Szohnerke, aki bölcs létére nagyon,
de nagyon szeretne pityeregni.
A
fölvonások alatt is zúg gyakran a taps. A fölvonások után tízszer-tizenötször
hívják Szohnerkét a lámpák elé. Mintha máskor vidám arcocskája ezt a gondolatot
mutatná:
-
Ez a nagy szeretet nem tréfadolog. Aligha teszem jól, hogyha megyek.
Minthogy
hát rosszul is teszi, ám ezt a rosszalkodást jóváteheti bármikor. Ezért is nem
kesergünk mi, ezúttal. Hogyisne! Visszajön ám még Szohnerke. Meg aztán nem
mindig olyan meghatott õ, mint tegnap este volt. Még kikacag bennünket, ha
túlságosan érzékenykedünk.
Mindezek
után pedig - konstatálva, hogy mesébe illõ melegséggel és szeretettel búcsúzott
tegnap Szohner Olgától a nagyváradi közönség, emeljük poharunkat… azaz,
bocsánat: kívánjuk Szohnerkének a legjobbakat, de legelsõsorban azt, hogy
jöjjön vissza mielõbb.
A
búcsúzó kis naiva mellett Kacziány Viola kapott tegnapi búcsúja után is
búcsútapsokat. Az elõadást pedig magas nívón Somogyiné, P. Szép Olga, E. Kovács
Mariska s a szintén búcsúzó Pataky Béla tartották. Végül Szohner Olga részére
egy kis statisztikát. Összes taps: 17 és fél p. Csokor: 19. Kihívás: 27.
Brilliántgyûrû: 1, imakönyv: 1. Szív: ahány jegy a pénztárnál elkelt, hozzávéve
a bérlethelyeket. Az elõadás után utcai ovációban is volt része Szohner
Olgának.
Nagyváradi Napló
1902. március 22.
(a)
|