|
- Bródy Sándor
előadása -
Egészen
új, irodalmi és színházi körökben szenzációra váró esemény színhelye volt
tegnap a Szigligeti Színház.
Bródy
Sándor, a nagynevû író, ez a mindenkit meghódító, zseniális ember tette azzá.
Amint
megírtuk volt, Bródy Sándor eljött Nagyváradra, hogy megnézze az õ hatalmas
darabjának, a Dadának elõadását. Eljött, hogy megtudja, miért zárkózott el a
nagyváradi közönség az õ darabjának igazságai elõl.
Ez
a látogatás olyan formát kapott s olyan eseménnyé vált, mely Bródy Sándorra vall
- merészségével, hódító hatással és sikerével.
A
függöny felgördültével a kulissza-szobába belépett a Nagyváradon rég nem látott
nagy író. Viharos, szûnni nem akaró tapsok közt ült az elkészített asztalhoz s
elkezdett beszélni. Az õ Nagyváradon „megbukott” darabjáról, a darabot teremtõ
inspirációkról, a nagy harcról, amelyet õ örömmel harcol meg s a nagy
igazságokról, melyeknek õ szívesen lesz mártírjuk.
Sokszor
akasztotta meg ezt a beszélgetést a tapsvihar. Szívesebben, frappánsabbul,
hódítóbb módon nem beszélgettek még az ezerszemû Cézárral. Az elõadás végén
alig gyõzött a lámpák elõtt elégszer megjelenni a nagy író, aki díszes
babérkoszorút kapott.
Azután
kezdõdött az elõadás, mely sajnosan nem illett a nagyszerû, ünnepélyes
alkalomhoz s gyöngébb volt a premier elõadásnál sokkal, de nagyon sokkal. Volt
egész sereg beugrás. Szohner Olga szerepét Peterdi Etuka játszotta, Pataky
szerepét Tóth Elek, a színtársulat új bonvivánja, a Fürediét Krasznay. A szerzõ
egy proszcéniumpáholyból nézte az elõadást s fölvonásközben alig gyõzte
megköszönni az ovációkat.
Elõadás
után a nagy író tiszteletére társaslakomát rendeztek.
A
Dada sorsát Nagyváradon nem
fordította meg a szerzõ. De az a páratlan, hatalmas, nemes filippika, amellyel
az író a maga hatalmas igazságait tegnap megvédte, s a nagyrabecsülés és
szeretetnek az az impozáns megnyilatkozása, amely tegnap Nagyváradon Bródy
Sándort valósággal körülölelte, - nevezetes, elõkelõ és emlékezetes dátummá
teszi a tegnapi napot a Szigligeti Színház annaleseiben. Somogyi Károly pedig
büszke lehet a tegnapi eseményre, mely nemcsak a nagyváradi közönségnek volt
megbecsülõ értékelése, de az õ érdemes személyének is.
Nagyváradi Napló
1902. március 25.
|