|
A
keresztyén mitológiának legfelségesebb strófái zengedeznek nyolc napon át: a
pálmák vasárnapjától a föltámadás ünnepéig, a virágvasárnapi hallelujától a
húsvéti hallelujáig.
E
strófák legfelségesebbje, legigazabbja, legemberibbje a nagypénteki strófa…
Elhomályosul a nap, ég és föld megindul, a halottak sírjaikból kiszóródnak… Földi ítélkezésnek napja van ma s
keresztre feszítették az embernek fiát…
A
nagypénteki strófa csupa erõ, csupa fájdalom, csupa mélységes sötétség…
Nincs
szebb, nincs megindítóbb strófája ennél a keresztyén mitológiának, mert ez
borzalmasan igaz és emberi.
Lábaid
elé pálmát, babért, virágot szórnak. Aztán rohansz próféta-hittel nagypénteked
felé. Kakaskukorékolás elõtt egyetlen Pétered is háromszor tagad meg.
Töviskoronát raknak a fejedre, megostoroznak, latrok közé szegeznek. Ime, így
jár, aki a világot meg akarja váltani s aki beleköt papi és világi
fejedelmekbe.
Nagypéntek
nem egyedül a vallásnak napja, sõt nem is a vallásé. A húsvét a vallás ünnepe.
A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget,
nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés
igazságát, az apostolság tanulságait…
Oh,
boldogok a hívõk, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este
hallelujázni fognak.
Akiknek
nem adatott a hit malasztja s akiket sorvaszt az apostolkodásnak,
világmegváltásnak kicsi vagy nagy láza, megállapodnak a nagypénteki strófánál s
nem hiszik, hogy húsvét volt volna s lenni fogjon valaha.
…Consummatum
est… Elvégeztetett ez mindazokról, kik e földön javítani akarnak. A názáreti elõtt is keresztre feszítették
az igazságot s majdnem kétezer év múltán sincs ez másként… Messiások azért
mégis lesznek mindig… Ez az egyetlen fölemelõ a nagypénteki strófában, mely ma
sötéten végigbúg a világon s mely ma sem tudja még megindítani az igazság
hóhérait, kiknek kezérõl csorog egyre a messiások vére évezredek óta s csorogni
fog még évezredekig.
Nagyváradi Napló
1902. március 28.
(ae.)
|