|
Kenedi
Géza távozása a Pesti Hírlaptól világosan azt mutatja, hogy a politikai
erkölcsökkel játékot ûzni s a közéletet magáncélokra kizsákmányolni
Magyarországon megfelelõ következmények nélkül nem lehet.
(Magyar Nemzet)
Még
a Jókai Mór esetébõl sem csináltunk kázust. Még kevésbé csinálunk kázust a
Kenedi Géza esetébõl. A hírlap kiadójának privát dolga, kit vesz s kit nem vesz
a lapjához s az író egyénisége szabja meg s az író szabadon határozza el, hogy
dolgozhat-e vagy sem tovább egy lapnál.
Az
affért fontossá nem a saját súlya teszi, de a mód, mellyel az affért a mindenkori
kormányok szócsöve regisztrálja. Föliktattunk pár sort ízelítõül a félhivatalos
lap megjegyzéseibõl. Kár volna nem tudni a mi olvasóinknak, kik a Magyar
Nemzetet jóízlésükhöz illõen nem olvassák, hogy Széll Kálmán leckét ad a
politikai erkölcsökbõl s önérzetesen kiáltja országgá, hogy azokkal „játékot
ûzni nem lehet…”
Politikai
erkölcsök? De ismerõs frázis! A volt nemzeti-párti jezsuiták nótája volt. Tisza
ellen, Wekerle ellen, Bánffy ellen evvel az ismerõs nótával tüntettek vala.
Egyszer aztán elhalt a nóta utolsó akkordja is. A nóták sorsa ez s Horánszky ma
már miniszter, Apponyi a Ház elnöke s a volt „nemzeti” dalárda immár nem a régi
nótát fújja. Mást, valami mást.
És
ím a régi nótát föltámasztja az univerzális flóta-zseni: Széll Kálmán s merészebben
fújja, mint boldogult Káldy a tárogatót.
A
színházi repertoárokról letûnt egy jobb sorsra érdemes, bohó kis operett.
„Egyiptorn gyöngye” volt talán a neve. Egy ötletes kupléja cseng a fülünkbe.
Sok-sok magyar félszegséget kicsúfolt divatjában ez a kuplé. A refrénje ez
volt:
-
Ez Egyiptomban lehetetlen!
Ezt
a bolondos kuplét juttatta eszünkbe a félhivatalos lap. Tessék az ügyet
megérteni.
A
Pesti Hírlap hónapok óta minden igazi liberális embernek tetszõ módon kivált a
Széll-kórusból s becsületes, kemény kritikát mond Széll Kálmán s az új
liberalizmus kisded játékairól, amelyek elnyelõ veszedelemmel fenyegetik a
magyar szabadelvûséget. Hogy miért nem tolja Széll úr szekerét a „Pesti
Hírlap”, nem vagyunk rá kíváncsiak s jóformán jogunk sincs kutatni, mint ahogy
nem kutatjuk, hogy bizonyos lapok milyen árért szegõdtek a Széll úr
szolgálatába. Egyet látunk és ez minden:
a Pesti Hírlap hû magához, liberális hitû olvasó közönségéhez. Õszinte, kemény
és becsületes. Széll Kálmán szerint, aki a politikai erkölcsöket a lapoknál
pausálékkal, szubvenciókkal s egyebekkel méri, ez óriási bûn. Ilyen játékot -
úgymond - Magyarországon ûzni nem lehet. Nem lehet? Hát mit nem lehet
Magyarországon megcsinálni? Széll Kálmán úr bizonyította be éppen, hogy ez nem
áll. Széll Kálmán úr perfid módon kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ
legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvû
pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minõsítéssel
látta el a kokottságot, megszerezte dicsõsége zengésére a sajtónak csaknem
teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletbõl minden õszinteséget.
Mit
nem lehet ezek után Magyarországon
megcsinálni s hogy mert kázust csinálni a Kenedi Géza esetébõl a Széll Kálmán
sajtója, mikor - s ez a Széll Kálmán rendszerére jellemzõ - egy nagyváradi
újság úgy adott hírt Kenedi távozásáról, hogy az abrudbányai mandátumot Kenedi
Géza kapja?… Nem látja ebbõl az egy esetbõl is a Széll-kórus, hogy a magyar
közönség ismeri ám a Széll Kálmán politikai erkölcseit s kokott-politikája
ellen a gyûlölet és undor egyre nõ?…
Légrády
úrékat nincs okunk védeni. Kenedi Géza nagy tehetségét s érdemeit ismerjük és
értékelni tudjuk. De miért gombolyítják be ezt az esetet hazugságokkal? Azt
hiszik, hogy józan ember nem tisztán látja ezt a dolgot is, mint tisztán látja
Széll úrnak minden turpisságát?…
A
dolgok summája pedig ez. Széll Kálmánnak fájt, hogy a Pesti Hírlap más nótát
fúj, mint a többi. Perverz, ledér természete úgy elszoktatta már az õszinte
hangoktól, hogy a kemény kritikák beteggé tették. Nyilván e betegsége fejti meg
azt is, hogy a politikai erkölcsök
hirdetésére jogosítottnak képzelte magát s nem számolt avval, hogy
operett-figurának tûnhetik föl…
Bizony,
a politikai erkölcsökkel nálunk annyira lehet és szabad játékot ûzni, hogy
Széll Kálmán sajtója leckét adhat nagy merészen - a politikai erkölcsökbõl!…
Csak egy nem lehet. Nem lehet, hogy
az ország sokáig tûrje Széll Kálmán rendszerét. Mert - hajh - avval nem számolt
Széll Kálmán, hogy egy kicsit bajos néhány millió embert pausálékkal,
mandátumokkal s egyebekkel megszerezni s hogy a talpnyalás nem mindenkinek
gusztusa szerint való…
…A
permetezõ pattanások m.kir. miniszterelnöki ódazengõi egyebekben zengedezzenek
tovább. De a politikai erkölcsöknek hagyjanak békét. A politikai erkölcsöket
eléggé lejáratták úgyis már. Hátha jobb idõ jön, mikor szükség lesz reájuk. Ne
járassák végképpen le õket!
Nagyváradi Napló
1902. március 29.
A. E.
|