|
Én
tudnám, te tudnád, õ tudná, s mi mind el tudnánk dörögni a színpadon, hogy
Rózsi, azaz Claire szeretlek, de megtörlek! Úgy ismerjük már a szimpatikus
Derblay urat és partnereit, mint akár a „kint a bárány bent a farkas” játékot.
Naivnak tartjuk, unjuk is már, de el nem engedjük egy szezonban sem az öreg, de
becsületes drámát, melynek Claire-je, Derblay-je, hercege stb. annyi ifjúi
színi növendéknek álma. Egész természetesnek tartottuk hát, hogy László Irén is
Claire szerepében akart a közönségnek bemutatkozni. Az ifjú hõsnõ kedves,
szimpatikus leány, temérdek ambícióval. Az iskola [-] és ezúttal nem divatból
szidjuk az iskolát - sok felejtenivalóval látta el.
Tanult,
nagyon sokat tanulhatott és sokaktól tanulhatott a fiatal mûvésznõ. Mindez nem
aggaszt bennünket. Éppen a kisasszony nagy ambíciója, komolysága,
intelligenciája, s a regulákon, paragrafusokon s betanult formákon is átragyogó
talentuma biztat bennünket, hogy László Irén hamarabb lesz az önmagáé, mint az
iskolákból kikerülõk legtöbbje. A közönség nagyon szívesen, melegen fogadta,
tapsolta s hívta többször a lámpák elé. Mi pedig konstatáljuk, hogy László Irén
bevállott, be fog válni s jó akvizíció. Somogyi Károly tegnap újra nagy
színészsikert aratott. Derblay-t játszotta zajos nagy sikerrel. A közönség
nyolcszor-tízszer tapsolta ki. Öltözésével azonban nem volt nagyon szerencsés.
Az elõadás egyébként csak tûrhetõ. A ház elég népes.
Nagyváradi Napló
1902. április 6.
(a. e.)
|