|
- Hoványi és a
Vesztaszüzek -
A
cenzúra újra kísért Nagyváradon. Tegnap délután az ódon városháza nagytermében
nem is egy, de több formában próbált erõhöz jutni. Ebbõl már méltóztatik
sejteni, hogy mindez a színügyi bizottság ülésén történt.
Elõször
is Hoványi Géza dr., a bizottság elnöke megijedt a Vesztaszüzektõl, mely nemsokára színre kerül a nagyváradi
színpadon.
-
Olyan frivol irányzat kezd - szólt -
a színházban lábrakapni, hogy én le fogom vonni belõle a konzekvenciákat.
A
konzekvenciák levonásától nem túlságosan ijedt meg a bizottság, de a cenzúra
kísértése erõs visszatetszést keltett a bizottság komolyabb tagjainál.
Kioktatták tehát Hoványit a szükséges elemi tudnivalókról, hogy a cenzúra
semminemû formájában sem jogosult, hogy a közönség nem szorult erkölcsös
gyámkodásra s hogy elvégre a színháznak pénztára is van.
Hoványi
tovább féltette az erkölcseit, ám a bizottság szerencsésen napirendre tért.
Ám
a cenzúra hívei nem nyugodtak. Fölállott Gerõ Ármin fõkapitány s kisütötte,
hogy Somogyi Károly a Székely Irén ügyében tett kijelentéseivel a nõt sértette
meg. Mellesleg szólván Somogyi Károly az ügyrõl a lehetõ legobjektívebb módon
és a legtartózkodóbban beszélt. A Gerõ megfélemlítõ cenzúra-formája sem vált
hát be. Sõt mindenki kellemetlenül érezte magát, hogy a fõkapitány észrevehetõ
animozitással szól olyan kérdéshez, amit nem ismer s amihez nem ért.
De
a cenzúra barátai nem pihentek. Újra Hoványi dr. szólalt meg egy ártatlan kuplé
miatt, amelyet Bérczi énekelt a Gésák
elõadásán, amely a népszerû Müller Salamonról szólott s amelyért Müller külön
gratulált a kuplé írójának és elõadójának. Képzelhetetlen dühvel mondott
kritikát Bérczi eljárásáról Hoványi s így rögtön elárulta, hogy voltaképpen
neki valami más dolog miatt van oka haragudni. És mi nem akarunk
kulisszaügyeket nyilvánosság elé vinni, de figyelmeztetjük Hoványi Gézát, hogy
a kulisszahangulatokat vesse le magáról, mikor õ nem magán ember. Veszedelmes
dolog, ha õ kulisszaperlekedések, házi ügyek hangulata alatt áll, mint
hivatalos ember. És még veszedelmesebb volna reá nézve, ha belekényszerít
bennünket, hogy az õ példáját követve mi is nyilvánosság elé vigyük a kulisszák
egy és más ügyeit.
Végül
pedig a cenzúra újra nem ért célt Nagyváradon. A színügyi bizottságok általában
nem nagyon hasznos s még kevésbé komoly testületek, de a nagyváradi
bizottságban mégis több az intelligencia, mintsem belemenjen valami nagy
nevetséges komédiába s kompromittálja magát, mint azt legutóbb például az aradi
tette.
Aki
pedig ebbe nem tud beletörõdni, a maga vagy a más erkölcseit félti, vagy a
vaskalap nem hagy neki nyugtot: vonja le a konzekvenciákat. A konzekvenciák
levonása mindig hasznos és szép, de nem szóban, hanem tettben…
Nagyváradi Napló
1902. április 13.
(a. e.)
|