31. VÁZSONYI VILMOS NAGYVÁRADON

Akik talán hibákat látnak Vázsonyi Vilmosban vagy akik éppenséggel nem is szeretik, azoknak is melléje kell állniok, mikor látják, hogy voltaképpen kicsodák és milyenek a Vázsonyit gyûlölõ, halálos ellenségei. Hogy a Vázsonyi pompás elkereszteléseit használjuk: a bárgyú nacionalisták, akik nemzeti színûre föstik az orrukat s tovább nem látnak, az önzõ magyar junkerek, kik hitbizományt akarnak csinálni néhány úr számára ebbõl az országból, ellenségei minden haladásnak s agyon akarnak verni minden zsidót, a klerikális, jezsuita tábor, melyet Rómából s Bécsen keresztül dirigálnak, íme ezek a Vázsonyi üldözõ ellenségei. Aki csak egy kicsit szabadelvû, aki csak egy kicsit szereti jobban a világosságot a sötétségnél, annak Vázsonyit kell védeni, annak nem szabad e hatalmas talentumú, merész ember üldözését némán szemlélnie.

Vázsonyi Vilmos igazán demokrata módon egy demokrata természetû egyesületnek, a derék nagyváradi kereskedõ ifjak körének meghívására jött el Nagyváradra.

Bizonyos volt, hogy Nagyváradon nagy szívesség és nagy szeretet fogadja, de hogy ez a szíves szeretõ fogadtatás elõre nem sejtett, tüntetõ demonstrációvá nõtt, azért ellenségeinek tartozik elismeréssel Vázsonyi.

Az eddig bujkáló, de gondosan ápolt s immár majdnem ijesztõen fölnõtt nagyváradi klerikalizmus ugyanis arra használta föl Vázsonyi eljövetelét, hogy erejét nyilvánosan is megmutassa. Meggondolatlan gyermek-ifjakat izgattak fel Vázsonyi ellen. Mint már vasárnap megírtuk, a terv nagy fiaskót vallott.

A tizenöt-húsz gyerek fütyült a nekik vásárolt sípokkal, amíg lehetett. Egyik-másikat elég radikálisan elhallgattatták, de meg a rendõrség is hamar végzett velük. Vázsonyi észre sem vett semmit, de nem is vehetett. Hát így sikerült a nagyváradi klerikálisok antiszemita tüntetése.

Azonban volt nekik egy nagyobb fegyverük. Van itt Nagyváradon egy lapszerkesztõ, kinek nagy a becsülete az aulában s ki igen becses szolgálatokat végez a nagyváradi klerikálisoknak. Külsõ szereplésében a liberálist játssza. Kicsiben - persze nevetségesen kicsiben - a Rákosi Jenõ lapjának veszedelmes, rontó szellemében mûködik. Ez a hírlapíró tudósítja a nagyváradi eseményekrõl a budapesti lapokat. Hát itt rukkoltak ki a nagyobb tromffal a klerikális heccelõk. Megtáviratoztatták Budapestre, hogy Vázsonyi ellen négyszázan tüntettek, a Sas ablakait beverték stb., stb. Egész Nagyvárad közönsége bizonyítja, hogy ez a legnagyobb valótlanság. A vasútnál s a Sas elõtt néhány gyermek-ifjú zajongott s a zajongókkal gyorsan elbántak. A Sas ablakai sohse voltak épebbek. Egyáltalán az egész tervbe vett tüntetés fiaskót vallott. Az esti fölolvasáson s banketten éppen a tervezett tüntetésre válaszképpen Nagyvárad polgársága imponáló sokasággal ünnepelte Vázsonyit.

Mikor aztán a tendenciózus tudósítások folytán a budapesti lapokban valótlan közlemények jelentek meg, a polgárság még nagyobb demonstrációt akart. Vázsonyi maga kérte, hogy az esetleges provokáló tüntetések tervét ejtsék el, mégis vasárnap este óriási tüntetést rendezett a polgárság Vázsonyi mellett.

Nagyvárad szabadelvû polgársága fényesen, imponálóan, büszkén adta meg a választ a reakció fölsûlt táborának.

A szombat esti elõadásról és bankettrõl már megemlékeztünk bõségesen. Itt írjuk meg, hogy Vázsonyi kíséretében dr. Rácz Dezsõ, dr. Gyenes Mihály, Rácz Ignác voltak még Nagyváradon. Vasárnap Vázsonyi Vilmos dr. Percel Adolfhoz volt hivatalos ebédre. Délután látogatásokat tett s mindenütt ovációkban részesítették.

Tüntetés Vázsonyi mellett

A budapesti lapok valótlan közleménye folytán az a terv merült fel, hogy estére Vázsonyinak impozáns fáklyás menetet rendezzenek. Vázsonyi óhajtására s az idõ rövidsége miatt a fáklyásmenet elmaradt, de az egész városon végigömlõ lelkes hangulatból meg lehetett jósolni, hogy a tüntetés mégis meglesz.

Estefelé híre ment, hogy Vázsonyi ellen, ki a színházba készült, tüntetés készül. E hírre rövid félóra múltán hét-nyolcszáz ember foglalt állást a színház elõtt. Egy nagy tömeg Vázsonyi lakásához ment, ki így valóságos diadalmenetben ért a színházig, hol szûnni nem akaró éljenzéssel fogadta a nagy néptömeg. Vázsonyi és kísérete két páholyban nézték végig az elõadást. Elõadás után a tömeg még nagyobbra nõtt. Pár ezer ember kísérte lakásáig Vázsonyit. A lelkes tömeg hallani akarta a demokrata képviselõt. Vázsonyi szobája erkélyére lépett s innen szólt a hatalmas sereghez.

Megköszönte az ovációt, mely nem az õ személyének, hanem a haladás és népszabadság elveinek szól. Köszöni, szívébõl köszöni az õ elvei ellenségeinek adott hatalmas választ. Õ nem gyûlölséget jött hirdetni - úgymond - hanem békességet és világosságot. Üdvözli Nagyvárad polgárságát, mely a népszabadság és haladás barátja.

Szûnni nem akart az éljenzés. A tömeg még Halász Lajost és Rácz Dezsõt kívánta hallani, de õk nem beszéltek.

Tüntetés az utcán

Még egy negyed óráig éljenzett Vázsonyi ablakai alatt a tömeg. Aztán megindult a Bémer-tér felé. Már elõbb is hallatszottak harcias kiáltások:

- Le a klerikálisokkal!

- Le Kecskeméti nagyváradi brigádjával!

- Le a katolikus körrel!

Ezek a kiáltások most már sûrûebbek lettek. A tömeg megindult a katolikus kör felé, hol - hír szerint - a Vázsonyi-ellenes tüntetés tervét kovácsolták. A Kossuth-nóta és Marseillaise éneklése, Vázsonyi éljenzése s a klerikálisok abcúgolása mellett vonult a színházig.

Az utcákon nagyon sok rendõr érdeklõdött. A színház mellett egy rendõrtisztviselõ várta mintegy negyven rendõrrel a tömeget.

A tisztviselõ kijelentette, hogy - ha kell - erõszakkal gátolja meg a tovább haladást s kérte a népet, hogy békésen oszoljon szét. A nép egy darabig még abcúgolt, aztán visszafordult a Sas felé. A Sas elõtt még percekig éljenezték Vázsonyit s aztán Ady Endre rövid beszéde után szépen, csöndben szétoszlott a nép. Rendõri beavatkozásra semmi szükség sem volt.

Vázsonyi elutazása.

Este a Sasban nagyobb társaságban vacsorált Vázsonyi, ahol szintén nagyban ünnepelték.

A vacsorán Vermes Kornél, ki nagyon sokat fáradt az ünnep rendezésében, a következõ szavakkal köszöntötte Vázsonyit.

Midõn a múlt õsszel a választások idején az ország szívében, Budapesten a VI. kerületben a demokrata eszmék diadalra jutottak ujjongtak örömükben hazánknak szabadságot szeretõ elemei. Hálával voltunk eltelve Budapest VI. kerületének polgársága iránt, mely példátlan összetartással és leírhatatlan lelkesedéssel sorakozva az egyenlõség zászlója alá, felforgatta és megdöntötte az uralmon levõ klikk-rendszert. Annak okául hogy a diadal oly óriási volt és az ellenpárt oly - szinte lehetetlennek látszó - csúfos vereséget szenvedett, elsõsorban azt tartom, hogy a gyõztesek zászlóira, a demokrata eszmék elsõ és legbátrabb harcosa, a szó kiváló mesterének neve, dr. Vázsonyi Vilmos volt felírva.

Õ - kit most még körünkben üdvözölhetni szerencsénk van - az õ magával ragadó ékes­szó­lásával a szó ellenállhatatlan hatalmával meggyõzõ erejével és eszméinek magasztosságával, megindította az emberek szívét és a zászló diadala biztosítva volt. Ily egyénekre van szüksége eszméinknek és akkor elveink tért fognak hódítani. Éltetem a demokráciát és dr. Vázsonyi Vilmost, a demokrata eszmék vezérharcosát. A viszontlátásra.

Vázsonyi megköszönte az üdvözlést. Azután a szabósegédek mulatságára ment föl többek kíséretében. Az este hátralevõ részét tisztelõi körében töltötte. Az éjjeli gyorsvonathoz mintegy negyventagú küldöttség kísérte ki s búcsúzott el tõle utolsó, meleg, szép ovációval, a viszontlátásra!…

Nagyváradi Napló 1902. április 15.