Szokoly
Tamás ügyvéd úr a „Nagyváradi Friss Újság”-ban s házi lapjában, a
„Tiszántúl”-ban nyilatkozatot tesz közzé, mely szerint rágalmazásért sajtópört
indít a „Nagyváradi Napló” azon cikkírója ellen, aki a Vázsonyi ellen tervelt
tüntetésbe az õ nevét is belevonta. Hogy az ügyészség dolgát megkönnyítsem,
kijelentem, hogy azt a bizonyos cikket én írtam. Láttam Szokoly urat a tüntetõ
ifjak fütyölõ kis seregében, hallottam, amint Szokoly úr megelégedett
mosolygással mondta:
Na,
ez megkapta a magáét!
Mindezt
tanúkkal tudom igazolni. Mivel pedig ismerem Szokoly úr kontaktusát bizonyos
klerikális körökkel s mivel ország-világ tudja, hogy a parlamentben azt az
emlékezetes, szégyelnivaló tüntetést Vázsonyi ellen éppen a Kossuth-párt
klerikális frakciója tervezte, melyhez tudomás szerint inkább húz a Szokoly úr
lelke, mint Eötvöshöz például s a többi intranzigens liberális
Kossuth-pártihoz: okom és jogom volt a látottakhoz a zokonvett megjegyzést
fûzni. Fenyegetnek sajtópörrel más oldalról is, de hát itt tudják, hogy sem
sajtó, sem egyéb pörökkel nem lehet engem megijeszteni. A Vázsonyi látogatása
alkalmából támadt egyéb pörökre, szidalmakra s idétlen viccelõdésekre nincs
szavam. Olyan alant járnak a pörlekedõk, szitkozódók s viccelõdõk, hogy nekem
észre sem szabad vennem õket.
Nagyvárad,
1902. április 15.
Nagyváradi Napló 1902.
április 16.
Ady Endre
|