|
- Bilkey Irén
bemutatkozása -
Mikor
a színházi égen új csillag ragyog fel: terhes a levegõ, nehéz és villamos. Ez
egy kicsit természettan és rajz ugyan, de igaz. Sõt a vihart is jósolják már és
mi majdnem esküdni merünk, hogy a könnyek is hulltak, szívek is véreztek
tegnap, mikor a Szigligeti Színház közönsége majdnem avval a hódoló, áhitatos
lelkesedéssel akceptálta és ünnepelte Bilkey Irént, az új szubrett-sztárt, amilyen
áhitatos, hódoló lelkesedés lüktet a San-Toy hold-dalának meleg, heves
ritmusaiban.
Az
új csillag jöttérõl már napok óta beszélnek a színházi váteszek s mi ezúttal
hitelt adtunk a prófétáknak. Elhittük elõre, hogy ez a pompásan egyszerû,
csodálatosan szõke, ezüsthajú, okos leány meghódít bennünket, ha akar. Hiszen
úgy vártuk már, hogy hódolhassunk valakinek, aki a meghódolásunkra érdemes.
Ez
az ezüsthajú, bájos leány, ez a Bilkey Irén nemcsak egyszerû, bájos és okos, de
erõs leány is ám! Nem akart megcsinált úton jutni a szívünkig. Õ meg akart
mérkõzni a reminiszcenciáinkkal, de új is akart lenni teljesen. San-Toy
fiúruhája elõször volt rajta tegnap. „Én most - gondolhatta - megüzenem a
harcot - a saját fegyvereimmel” és eljátszotta Székely Irén után San-Toyt. A
többit pedig beszélje el önöknek a tegnapi este láza, lelkesedése, rivalgása.
Egy picike, de édes, csengõ hang, az ezüst haj, az okos szempár. Egy bájos
leány-egyéniség, mely csupa belsõ tûz, eredetiség és diszkréció - megnyerték a
csatát.
Különben
is virágokkal, csokrokkal indult meg a harc. Az elsõ dal és elsõ tánc pedig már
el is döntötte a sorsot. Ennek a lánynak a picike, kis, édes hangja beszédesebb
a táncánál s a tánca, a tánca, óh a táncáról csak versben lehet elég szépet
írni. Gyönyörûség volt aztán nézni, mint hódoltunk neki. Taps, éljen, virág,
mindez nem mond semmit. A hangulat volt csodásan meleg. Fáj, hogy ezt az édes,
meleg hangulatot megrögzíteni nem lehet. De majd csak elvarázsol még hasonlóba
Bilkey Irén.
Ennek
a hangulatnak tartoznánk vele, hogy kérjük meg a többi szereplõt: engedjék el
ezúttal az õ reájuk emlékezést. Csak a hangulat épségéért s egyetlenségéért,
mert az elõadás a régi jó volt. Ám minden pietás dacára meg kell nagyon
dicsérnünk Pogány Jankát, Dési Alfrédot, ki Krasznayt igen jól pótolta s a
kuplézó Bérczit. E kizökkenés után pedig mondjuk el újra: új sztár ragyogott
föl, villamos újra a levegõ.
Nagyváradi Napló
1902. április 18.
(ae)
|