|
Nem
hisszük, hogy nagyon sokan tartották számon a tegnapi holdfogyatkozást. Egy
kicsit bajos is volt, mert mire a hold nekünk feltûnt, már ha megtörve nem is,
de meg volt fogyva. Egyebekben pedig csúnya szeles, hideg idõ volt, amely nem
kedvezett az égboltozati látnivalónak. A holdfogyatkozás különben sem a
népszerûbb égi panorámák közül való. Legfõbbképpen azért talán, mert nézéséhez
nem kell kormozott vagy másképpen preparált üveg. Már pedig az nem is
látnivaló, amihez könnyû szerrel hozzájut az ember. Észre tetszett talán ebbõl
venni, hogy egy kicsit szimbolistáskodunk. A divatos esztétikai tévelyedés
ellen beszélünk. Mi nekünk tetszik mindent preparált üvegen nézni. Persze
ilyenformán sohse látunk tisztán. Ha aztán valaminek a helyessége, igazsága
szinte szemünk elõtt fekszik, nem nézzük meg, mert nincs hozzá kormozott üvegünk… Nem áruljuk el, hogy
minek az ötletébõl mondtuk el ezt a kis holdfogyatkozásos filozófiát.
Gondoljanak minél több esetre…
Nagyváradi Napló
1902. április 23.
|