|
- Ez is epilógus -
Palotay
László prelátus-kanonok õnagysága módfelett letárgyalta azokat, kik a
társadalmi viszonyokat bántják. Mivel az ellenségünk sem foghatja reánk, hogy
mi nem szoktuk bántani a társadalmi
viszonyokat s mivel e letárgyalással kapcsolatban valami olyan vádat utasított
vissza õnagysága, amely a mi vádunk is volt, egy kis epilógushoz mi is jusst
formálunk.
Bizony,
nagyságos és fõtisztelendõ úr, mi nagyon szoktuk bántani a társadalmi
viszonyokat. Epés kötekedõ, izgága emberek vagyunk, akik mindennap ballábbal
kelünk föl. Kevés dologgal vagyunk megelégedve, de talán a társadalmi viszonyok
elégítenek ki bennünket legkevésbé. Mi azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai
társadalmi viszony ok tarthatatlanok. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a magyar
társadalom, amennyiben lehet ilyenrõl beszélni, kiskorú, mûveletlen, babonás és
beteg. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai társadalomnak csaknem minden
relációja igaztalan és veszedelmes. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai magyar
társadalomban a papi és világi fejedelmeké minden: babonás hagyományok
rabszolgaságban tartják a polgárság millióit. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a
militarizmusnak, klerikalizmusnak s feudalizmusnak falait le kell rombolnunk,
ha élni akarunk. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy avult hagyományok, szamár
privilégiumok fölött gyõznie kell a munka érdemének s ha a csökönyös
konzervatizmus[!], babona, önzés, felekezeteskedés, olcsó nemzetieskedés,
korlátoltság elénkbe feküsznek - hát keresztül kell rajtuk tiporni. Ezeket
tartjuk s hirdetjük mi és bántjuk, mindig bántjuk a társadalmi viszonyokat.
Kiknek
áll érdekükben a béke? Az ellenségeinknek, akik a társadalmi viszonyoknak, a
helyzetnek ma urai. Hiszen éppen úgy nõttek a mi nyakunkra, hogy mi beugrottunk
az õ farizeus, békességet hirdetõ
prédikációiknak. Õk a békesség leple alatt azért dolgoztak erõsen s azért
gyötrelmesebbek ma a társadalmi viszonyok, mint bármikor, azért növekedett
nagyra a reakció. Ebbõl a békességbõl
nem kérünk már többet. Ellenségeink szarvait nem növesztjük tovább. Elég, hogy
a békességnek, a társadalmi viszonyok
kímélésének farizeus hirdetésével visszavetettek már bennünket egy-két
emberöltõre. De bizony bántjuk ám a társadalmi viszonyokat! Nem akarjuk
magunkat semmiképpen elnyeletni a reakcióval. Mi haladni s radikálisan akarunk
haladni…
…No
és még valamit. Palotay prelátus-kanonok õnagysága nem kívánhatja tõlünk
komolyan, hogy törõdjünk bele minden földi állapotba. Hisz voltaképpen mi az õ
tanítványai vagyunk: a negyvennyolcas idõk harcosaié. Õk is nekirontottak a
társadalmi viszonyoknak, õk is radikálisok voltak. Mi azt akarjuk folytatni
csak, amit õk akkor megkezdtek s aminek kevés eredményét is meghamisították a
konzervativizmus, korlátoltság, önzés és klerikalizmus. Mi az új idõk
negyvennyolcasai vagyunk, az új idõk Palotayai. Vázsonyi Vilmos és minden
radikális az. Igaz, hogy a mi dolgunk sokkal nehezebb, mert a társadalmi viszonyok olyan szörnyen
megromlottak, hogy radikális elõdeink is ellenségeinkké váltak. - A kor, az
alkuvás, a növekedõ reakció, a kanonoki
stallum megmagyarázza ezt a fordulást, de ez nem ok, hogy mi is kibéküljünk
a társadalmi viszonyokkal. Nem azért,
mert mi úgy sem számíthatunk a lelkünk metamorfózisát eszközlõ kanonoki
stallumra, de mert a mi radikalizmusunk benne él a korban s a tömegek lelkében
s mert a mi radikalizmusunk õszinte s
nem ijed meg semmi konzekvenciától. Ez a mi epilógusunk!
Nagyváradi Napló
1902. április 23.
(ae.)
|