|
Ocskay
brigadérost láttuk tegnap este újra s bizonyisten nagyon lelkesedtünk. A
brigadéros lelkesített bennünket. Az új brigadéros: Pethes Imre. Pedig
éppenséggel nem játszott nekünk, a
közönségnek. Pethes a modern nemes német iskola híve.
Odatapad
ábrázolt alakjával a színpadhoz s nem játszik
hatásosan, de áll, jár, tesz, beszél, haragszik, örül és elkárhozik igazán. Az ilyen hatástalan játék teheti meg aztán azt a csodát, hogy kiváltja a
tüzet, a lelkesedést még azokból is, akik nehezen tüzesednek és lelkesednek.
Pethes nem ismeri, nem akarja ismerni a színésziskola ódonságait, a közönségnek
játszást, bókolást és hódolást. Õ becsületes mûvészember s csak azt teszi a
színpadon, amit az õ mûvészete diktál. Hódító igazságával tegnap is hódított
Pethes. Egy erõsebb kitörése ez igazságnak frappánsul hatott s szerepéhez
különösen illett az õ érctelen, rekedtes hangja.
-
Én az én hangomnak, az én rekedt hangomnak köszönhetem, hogy nem vagyok egészen
rossz színész - mondta egyszer Pethes. A szép, csengõ hangú magyar színészek
bele szoktak szeretni a maguk hangjába s szavaló gépek lesznek. Engem a hangom
szépségtelensége más ható eszközökre utalt.
Felvonások
közben hatszor, hétszer hívták ki Pethest, ki mellett Szarvasi jobb Szörényi
volt, mint valaha, s nagyon meleg tapsokat kapott.
E.
Kovács Mariska volt szép és gyöngéd Tisza Ilona tegnap is. A beteg H. Novák
Irén helyett Kuliny Mariska játszotta a Jutka szerepét. Tóth Elek kitûnõ
Jávorka, Bognár, Peterdi, Erdélyi, Bérczi stb. a régi jók. Sik Rezsõ nagyon
bevált Tarics. Az elõadás örvendetesen elõkelõ nívójú. A rendezésben ismét sok
ügyes korrekció. Ide iktatjuk egy ügyes, intelligens kardalosnak a nevét:
Halmai. Meglepõen ügyes kamarás volt. Úgy halljuk, végzett színinövendék.
A
közönség ellen volna csak kifogásunk, hogy újra elfelejtette megtölteni a
színházat.
Nagyváradi Napló
1902. április 25.
|