|
Itt
a vonal fölött gyászos harangot kongatunk meg a székelyek pusztulásáról. Ennek
a becses, értékes, színmagyar népnek el kell pusztulnia, mert csak az éhhalál
és nem a kazár fenyegeti õket. Bezzeg
a ruténokat óriási apparátussal
mentik, mert hát a ruténmentést
nagyon kedvesen össze lehet kötni a kazárütéssel.
Ilyen bölcsességgel kormányozzák ezt az országot. Hogy meddig lesz ez így, mi
nem tudjuk megmondani. Valami erõs viharnak kell végigsöpörnie a magyar
társadalmat, közéletet. De milyen lesz és mikor jön ez a vihar? Azt látjuk jól,
hogy egy dologban találkoznak a magyar társadalom civakodó, hadakozó felei:
félnek minden merészebb újítástól. Bródy Sándor darabjától megborzongott minden
filiszterhát. Nagyon félünk mind a vihartól. Gerõ Árminban azért bízunk mind
igen nagyon. Mi reánk nagyváradiakra pompásan vigyáz a derék rendõrfõkapitány.
Még azt sem engedi meg, hogy az ebadta veszedelmes munkásemberek megmutassák
magukat az utcákon.
Õ
fõrendõrsége úgy gondolkozik: muszáj, hogy megtudja a békés társadalom, hogy a
világon nem csupán megelégedett emberek élnek? Izgatja és nyugtalanítja az ilyesmi
az embereket. Más volna, ha legalább olyan fölvonulás volna a munkásoké, mint a
millenáris díszmenet… Nekünk pedig eszünkbe jut valami. Nem is régen a jó
berlini gazdag polgárok is reszkettek a szociáldemokratáktól. Egyszer csak
kiütött a kultúrharc éppen úgy, mint most nálunk. Némely vallású embernek
kezdett kényelmetlenné válni a vallása. Egyszer csak kiderült, hogy nincs is
már liberális ember, ellenben nagyon megnõtt a reakcionárius tábor. Mit
mûveljenek most már azok, akik születésüknél vagy gondolkozásuknál fogva nem
lehetnek klerikálisok. Akkor vették észre az eddig lenézve is rettegett
szociáldemokratákat. Nini! Hisz ezek a liberálisok igazán. Ezek nem kutatják a
vallást s a fejeiket ütik a klerikálisoknak, hogy meg ne sántuljanak… És ma már
milliomosok, gazdag polgárok, bankárok, kereskedõk, nagyiparosok -
szociáldemokraták. És igen jól érezik magukat. Nálunk is úgy növekedik a
klerikalizmus s fogy a régi liberális gárda, hogy idestova az is
szociáldemokrata lesz, aki nem akar…
*
Néha
nagyon istentelen gondolatok szállják meg az embert. Különösen olyankor, mikor
affélét lát, amivel a búrok vádolják meg az angolokat. Az angol sereg
megritkulva hátrál. A búrok üldözik s lövöldözik õket. Mikor már nincs
segedelem, az angolok elõkerítik az elfogott búr asszonyokat és gyermekeket.
Ezeket hagyják leghátul. Öljék ezeket a búrok!… Így járunk mi is, kik a
liberális, a radikális haladás hívei vagyunk. Mikor már ellenségeink nem tudnak
velünk vitázni, elénkbe rakják a vallást, az erkölcsöt, a történelmet, a
párducos õsöket. No most már tessék ütni - gondolják õk magukban. A minap is
dr. Berkovits Ferenc ellen ezt az állítólag angol taktikát használták. A
törvénytelen gyermekek jogi helyzete fölött indult a vita. Humánusabb,
erkölcsösebb fölfogást képzelni sem lehet a Berkovitsénál. És annyira nem volt
radikális, hogy bennünket fiatalabbakat és radikálisabbakat ki sem elégített.
Nem is tudtak vele másként disputálni, minthogy odaállították elé a túlvilágot. Ez tudniillik az utolsó és
legnagyobb klerikális tarack.
Szeresd
a dúslakodó papokat, éhezz, nyomorogj, búsulj, törõdj bele minden földi
állapotba - majd örök világosság fényeskedik a túlvilágon… A német lapok azt
írják, hogy a búrok néha behunyták a szemeiket és golyóikat rálõtték az
angolokra, hiába tartották a búr asszonyokat a mellük elé. Pedig ezek az
asszonyok és gyermekek szemmel láthatók, húsból és vérbõl valók lettek volna…
*
…A
harc megindult már a színházban s Székely Irénnek nagyon még csak most keresik
az utódját. A harcra azonban addig is szükség volt, míg megtalálják, mert
nagyon gyakran voltak szomorúak, búsak és néptelenek a színház estéi. Bilkey
Irénnek köszönheti a színház a mindig üdvös színházi harc kitörését. A kis
szubrett-primadonnának olyan hatalmas pártja van már, hogy legyõzhetetlen.
Különben eseményeknek ígérkeznek másképpen is a színházi szezon utolsó hetei.
Szoyer Ilona, Radványi Klára, Kurucz Feja Dávid a szerzõvel Fényes Samuval,
Vernier Róza, Fedák Zsazsa csak a legközelebbi szenzációk. A kapuzárás még jó
messze van. Mi ennek fõként azért örülünk, mert míg színház lesz, botrány is
lesz s míg botrány lesz, nem érik az uborka.
Nagyváradi Napló
1902. április 27.
-a.-
|