|
Róma
most már elbújhat. A magyar nacionalisták, klerikálisok és junkerek Párizst
imádják most már. Bécset és Párizst. Ma Méline-t s Tournade-t, aki a vad
Brissont letörte, majdnem úgy imádják nálunk, mint a szép Luegert s Drumont
bukását magyar könnyek is siratják. A magyar klerikális, nacionalista és junker
lapok a szellemi megújhodást ünneplik
a francia választások eredményében, s a magyarországi reakció azt hiszi, hogy
most már minden lehetséges. Hiszen a radikális Franciaország is a reakcióé
már!…
A
mi saját külön nacionalistáinknak persze ezúttal sincs igazuk. A klerikális milliók
elúsztak bizony Franciaországban, de hasztalan úsztak el. A nacionalizmus egy
szûr alá fogta az összes reakcionárius elemeket, sõt az összes opponálókat. Az
eredmény mégis alig valami. Öt-hat mandátum. Franciaország megmaradt a
radikális haladás útján s bizodalma lesz tovább is mindazoknak, akiket sorsuk
sötétebb országok iszaposabb földjéhez láncolt.
A
mi saját külön nacionalistáink ujjongása komikus és bárgyú hát, de nagyon
tanulságos. Nyomorult liberálisok, kozmopoliták, zsidók és ti többiek: íme lássátok
a nemes erkölcsöknek, a tradícióknak, a hazafias érzelmeknek privilegizált
õreit, a magyar nacionalistákat. Ez a hazafiság. Belgiumban a lelketlen
klerikálisok leigázzák a munkások százezreit - a magyar nacionalisták kitûzik a
trikolort s esetleg melléje a pápai zászlót. Ez a magyar nacionalizmus. És
ilyen az új nacionalizmus világszerte. A legförtelmesebb hazugság s a
legveszedelmesebb nyavalya. Kiaknázza a tömegek vad butaságát, a félmûveltek
szenvedélyeit. A nacionalizmus
voltaképpen internacionális
szövetkezete a sötétségnek, butaságnak s a gonosz tekintélyek önzésének.
A
magyar nacionalizmus még veszedelmesebb talán a többinél, mert ez áll
legintimebb viszonyban Rómával s mert kibõvült a porosz junkerek veszedelmes
ostobaságával.
A
magyar nacionalizmusnak mindenütt van rokonsága, mert nagyon sokszínû. Leghasonlatosabb
a spanyolhoz, mert a papok malmát hajtja. Rokon a porosz junkerekével, mert a föld zsarnokságát célozza. Testvérségben
él az osztrák keresztény szocialistákkal, mert a római vezetés közös s mert
ostoba és galád módon gyûlölködõ, antiszemita. Talán közelebb áll még az orosz
cézárizmus szelleméhez is, mint azokhoz, kik a humanizmust és a haladást
szolgálják.
Bizonyítnunk
sem kell, hogy a magyar nacionalistákban nincs egy csöpp igaz és hívõ
hazafiasság. A magyarfaló Stadler nekik szentebb, mint a magyar irodalom,
kultúra legnagyobb élõ alakja, Jókai Mór. A magyar görög katolikusok ügye nekik
Hekuba, de vérkönnyeket sírtak a francia szerzetrendek [!] vagyonáért. A magyar
nép pusztul, kivándorol, ám azok, kik Rómába mennek egy kis pápai áldásért,
ügyet sem vetnek ilyen csekélységre. Az ország a csõd szélén áll, ám a magyar
nacionalisták a magyar imperializmus
hóbortjait hirdetik. Ez valami éhségfelejtetõ, speciális magyar gloire volna,
de hihetõbb, hogy egy régi ideának a jelszava, a Marianum regnumnak.
Ez
a magyar nacionalizmus. Egy nagy reakciós, nemzetközi szövetkezésnek a csapata.
Nem csoda s úgy is lesz, hogy a nacionalizmus nemzetközisége a
szociáldemokráciát fogja növelni, mely szintén nemzetközi.
A
szociáldemokraták legerõsebb támogatója a reakciós nacionalizmus. És ez az
egyetlen reménységünk és erõsségünk a nacionalisták ellen…
Nagyváradi Napló
1902. április 30.
A. E.
|