|
- A Pallay-Weiszlovics
párbaj -
Nagyváradon
piros volt a májusi ünnep. A süvöltõ,
gyilkos golyó kipattant s leterített egy jóravaló, derék embert.
Kik
öltek? A nyomorult lázongó szocialisták? Dehogy is õk! A kérges kezû
munkásemberek egy-két pohár sört ittak, egy-két beszédet meghallgattak,
elábrándoztak a jövendõn, mikor majd a munkáé lesz a becsület s elénekelték a
Marseillaise-t, mely bizonyisten meghatóbb és vért hevítõbb azzal a szöveggel,
amivel a derék, hivõ munkásemberek éneklik. Azután szétoszoltak s elpihentek a
szocalisták. Vérengzõ gondolata nem volt egynek se. Május elsején nem a
szociáldemokrácia szomjúzott rá a tüdõbõl ömlõ vérre, hanem - a kaszinó…
A
csütörtöki végzetes viaskodás, a legújabb lovagias emberölés különös
gondolatokat és érzéseket vált ki a mi lelkünkbõl. Könnyezve állunk mi is az
átlõtt tüdejû derék, jó ember ágya mellett, de mi a könnyeken keresztül is
látjuk az igazságot. A demokrácia, az eljövendõ jobb idõk próféciájának napján
az a gyilkos golyó nemcsak egy derék, ártatlan embert terített ám le, hanem
belefúródott az exkluzív, lovagiaskodó, kasztszellem tüdõjébe is. Építse fel az
építõ és gyógyító szent erõ a leroskadt, leterített ártatlan embert. Meleg,
résztvevõ szívvel, esengve kívánjuk ezt. De fojtsa meg most már ez a golyó azt
a szellemet, mely legnagyobb csapása ennek az országnak. Ne engedje tovább
levegõhöz jutni. Fulladjon meg a feudális, sötét idõknek magát túlélõ kóbor
lelke. Ideje most már…
Nagyváradnak,
ennek az érdekes s erõs magyar városnak határozottan csodás szerepe van a
magyar társadalom hullámzásában. Maga Nagyvárad kicsiben teljes képe ennek az
országnak s a társadalom újabb és újabb küzdelmeihez nagyon sok anyagot, témát
visz, hord folyton ez a város.
A
haladásnak és világosságnak természetesen nehéz harcokat kell itt Nagyváradon
vívnia. Az exkluzív, lovagiaskodó osztályuralom törekvése nagyon erõs itt.
A
társadalom kaszinói és egyéb babonáival nagyon sok itt nekünk a harcunk.
Természetes dolog ez. Fõpapi aula, sok katonaság, dzsentri-dédelgetés és még
sok minden erõsíti ezeket a babonákat. Ám éppen a párbajügyben is erõs, nagy
törekvések, akciók születtek meg itt Nagyváradon. A szegény Kálmán József
mártírhalála a lovagias babonán mégis gyöngített valamit. Sok ember magába
szállott. Vázsonyi Vilmos állásfoglalása néhány hónappal ezelõtt Nagyváradon
keltett legerõsebb visszhangot. Impozáns népgyûlés üdvözölte Nagyváradról
Vázsonyit s csak közbejött körülmény gátolta meg, hogy ennek a népgyûlésnek
Pallay Lajos legyen az elnöke, akinek az ágyánál most könnyezve állunk meg s
akit most odaállított a gyilkos golyó elé a kaszinó, a lovagias babonának,
osztálygõgnek és beteg életprogramnak ez a különös institúciója.
Nekünk
hitünk és vigasztalásunk az, hogy Pallay Lajos mártírsága nem zárul be
katasztrófával s hogy a csütörtöki gyilkos golyó most már Nagyváradról
eredményesen s diadalmasan fogja megindítani a leszámoló harcot a lovagias
babona ellen.
És
még valamit mondanunk kell. Május elsõ napján történt a lovagias emberölés,
május elsején, mikor a feltartózhatatlan egyre erõsödõ, új, becsületesebb
világot akaró szellem ünnepel. Intés és jel ez. Tisztelt lovagias
osztályuralom, a munkának és világosságnak lobogója körül a tábor egyre
nagyobb. Közeledik az új világ, melyben a munka és a világosság kormányoznak.
Ebben a világban egy derék embert, egy ártatlan embert nem ölnek majd meg
lovagiasan. Ideje lesz már magatokba szállni óh elfogultság, sötétségnek,
önzésnek és babonának emberei!
Nagyváradi Napló
1902. május 3.
|