|
- Az első
vendégjáték -
Nem
tudom önrõl, kedves vagy kedvetlen olvasó, el szokta-e olvasni a lap
vezércikkét is vagy a színház rovatot kedveli csupán, hogy aztán még némi
leereszkedéssel futó szemlét tartson a plebejus hírrovaton s a még kevésbé
elõkelõ törvénykezésen. Akárhogy is legyen, ön alapos disputákat folytatott és
folytat Fedák Sári miatt. Ezen nevezetû leányt most vagy imádja, vagy
rémségesen szapulja. Erre mérget vesz e sorok írója. Egyszerûen azért, mert
Fedák Sári nem az a leány, akirõl hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel
lehet szólni és írni. Õ elsõ Fedák
Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál s aki
nem reflektál semminemû türelemre.
Tessék
csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg megyei bakfis egyszerre csak
fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erõs, szûz vihar végigsöpört ott
mindent. Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynõket, félelmetes
bálványokat, szent és sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis
bálványdöntõ úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az
egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi
hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt
haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a
színpadnak s megnyert minden csatát.
Ma
Fedák Sárit rettenetesen gyûlölik s fanatikusan imádják. Színházakat emel és
tör le, jámbor vidéki helyeket forgat fel ünnepelik, hetenként három, négy
milliomossal jegyzik el, legendákat tudnak róla, ócsárolják, de emlegetik folyton mindig. Hát ez kérem: nagyság. Akárhogy tetszik bámulni, nagyság. Ez a lány valaki, egyéniség,
eredetiség és erõ. Az ellenségeinek gyûlölete bizonyítja ezt legjobban, na, meg
hát õ maga! Tessék megnézni és megérteni õt a színpadon. Ez a leány filozóf.
Smokkokat s habitüéket a lábai tarthatnak lázban, fiatalságának tüzes indulata.
Mi látjuk benne a mélységet. Az új operettstílusnak múzsája õ, hiában
kereszteltették el fiú-primadonnának. Van egy isteni póza, amely fölér a
torok-primadonnák minden hanggimnasztikájával. Ebben benne van a
hivatottságnak, büszkeségnek, erõnek, egészségnek, bájnak, fiatalságnak a
csodálatos harmóniája. Vakítóan intelligens és merész. Sóhaja, beszélõ
mozdulatai, kacagása, szerelmes búgása, dévajsága mind a filozófusra vall, aki
egyéniségének morzsáival el tudja ragadni a közönségeseket, ám azokat hódítja
meg csak igazán, akik ezt az érdekes és értékes egyéniséget teljes pompájában
meg tudjuk látni és érteni.
A
„Bibliás asszony”, amelyben elõször lépett föl Fedák Sári Nagyváradon,
éppenséggel nem zajos sikerekre csinált szerep. Fedák Sárit a második fölvonás
után vagy tizenötször hívta ki a zsúfolt ház. A „mondanivalója” s a
„csipkeszoknya” sanszonokkal többet nem tudna mondani, sejtetni és éreztetni
(és mi reánk éppen nem e nóták frivolsága hatott) Yvette, a nagy Yvette sem.
Azért csodálatosan gazdag a Fedák Sári egyénisége, mert õ valódi játékmûvésznõ,
varázsos interpretáló tehetség s szenzációs tánc-zseni is. Sokaságos skálája
van a Fedák Sári tehetségének. Meg tetszik ezt majd még jobban látni a jövõ
estéken.
A
nõket érdekli, hogy mesés és szenzációs sikket és toaletteket mutatott Fedák,
ki mellett igen ügyes táncosnõ volt Kulinyi Mariska, tapsokat kapott Benkõ
Jolán, bevált Peterdi Etuka s jók voltak Pintér, Bérczi, Szatmáry s a többiek
is.
Nagyváradi Napló
1902. május 3.
(ae).
|