54. ZSIDÓK ÉS HUGENOTTÁK

A francia nacionalizmus lobogója nem is genfi lobogó már. Tarkább rongyot nem produkált még a színek játéka, mint ez a lobogó. Alatta, körülötte nyüzsögnek Franciaország minden sze­me­ten élõi, minden elvakultjai s minden hamis játékosai. Rómából dirigált papok, bonapartis­ták, királypártiak, mérsékeltek, jobban mondva mérsékelten hülyék, önzõ agráriusok, békétlen henyék. Mesés kis koalíció ez! Egy kapocs fûzi õket össze csupán: egyformán gyûlölik a vilá­gosságot s egyformán szidják a radikális haladás híveit, a szabadkõmûveseket, liberálisokat, a zsidókat. Ilyen gyönyörû kis banda ez!

A magyar nacionalisták jóval ostobábbak a franciáknál és jóval veszedelmesebbek. A magyar nacionalizmus lemásolta a franciát, de kibõvítette a porosz junkerek ultramontanizmusával összekapcsolta a bécsi kamarillával s klerikális antiszemita csapatával, mindezek fölött pedig karmesterének Rómát tartotta meg.

A klerikális, magyar lapok, sõt a Széll Kálmán kedvelt agrárius táborának lapjai is, különös szeretettel figyelik s ajánlgatják példaképpen a francia nacionalista küzdelmeket. Itt Nagy­vá­radon is akadt lap, mely ujjongva tapsolt s himnuszozott a francia választások eredményének, melytõl megújulásukat lehet várni az európai társadalmaknak. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a nagy ujjongás hiábavaló volt s Franciaország felemelõen gyönyörûen hordozta meg újra a világosság és haladás lobogóját. Ám a mi nacionalistáink francia példát akartak. Helyes. Csak ezt akarjuk mi is. A dicsõséges francia náció prófétája és mártírja, gyõzedelmes mártírja, volt s lesz a haladásnak, a régieket lealázó új világoknak. Ez a gyönyörû gallus fajtának felséges missziója. Ezért fordul felé hívõ, imádó arccal az otrombább lelkû társadalmaknak minden világosabb agyvelejû, tisztább intellektusú egyéne.

Igazuk van a mi nacionalistáinknak: szent figyelemmel kell követnünk a francia lélek útját. Követeléssel és példavevéssel kell lennünk minékünk!

És mi történt Franciaországban?

A francia klerikálisok az imént lefolyt választásokban kudarcot szenvedtek s miután most már nem változtathatnak a dolgon, szenvedélyes vadsággal tüntetnek a protestánsok ellen is. A választások alatt csak az volt a jelszó Franciaországban, hogy: - Le a zsidókkal. Legelemibb érdekük volt az, hogy ne hívják ki maguk ellen a protestánsokat is. Most azonban leplezetlenül akcióba lépett a gyûlölet s „Le a hugenottákkal!” jelszó alatt dühöng. Különösen a Cévennes-ek vidékén izgatták a fanatizált népet csúnya tüntetésekre. Rochepaule-ban 200 fegyveres ember követelte a plébános parancsszavát arra, hogy az „eretnekeket” elpusztíthassa. Más helységekben petróleummal leöntött kecskéket égettek el elevenen máglyarakásokon. „Égessétek el az eretnekeket! Halál a hugenottákra!” kiáltozások között.

Megdöbbentõbb próféciával még Franciaország sem szolgált mostanában. Úgy, úgy: értse meg ezt minden félrevezetett itt a magyar földön, hol a klerikalizmus hazug patriotizmusa, gazdasági bolondgombái elbódítottak sok becsületes embert is. A francia példa mutatja a klerikális tábor grádusát. Elõbb farizeus okoskodások jönnek bizonyos tiszta erkölcsrõl, vallásos megnyugvásról. Azután jön az „üsd a zsidót!” A zsidóütés után nyílt harc következik minden szabadgondolkozó ellen, akár katolikus, akár lutheránus, akár buddhista. Aztán új grádus jön s itt tartunk ma Magyarországon: farizeus, agyafúrt módon elõrántjuk a Rákóczit diffamáló törvény eltörlését, de már a lutheránus s istenien szabadgondolkozó, forradalmár Kossuth Lajos érdemeit nem akarják törvénybe iktatni s a lutherani comburantur törvényt is meg akarják tartani, mert hátha még szükség lehet reá! Ezután jönne aztán a hugenották szimbólumos és valóságos megpörkölése és mindaz, amit a spanyol inkvizícióból meg lehetne újra csinálni.

Erre tanít bennünket Franciaország példája s arra, hogy jaj a hugenottáknak ha segítenek a klerikális máglyát építeni. A zsidók után õk következnek.

Nagyváradi Napló 1902. május 17.

A. E.