|
- Feudális urak a
demokráciáért -
Pap
Dávid után nevetséges dadogás volna, amit én Károlyi Sándor, ez új Kártévõ
Sándor beszédes kirukkolásához szólanék. Ez a fõuzsorás oligarcha föl akarja
akasztatni tudniillik az apró uzsorásokat. Már megmagyarázták azonban neki,
hogy a kellemetlen francia forradalom óta nem éppen szokatlan dolog, hogy a
hóhért is fölakasszák. De meg én, aki el-el szokok menni a végsõ
konzekvenciákig, nem is igen értem az olyan finom disztinkciókat, minõ az áru és
pénzuzsora kérdéséhez szükséges s nem értem meg, hogy galiciai Kahan Izrael
mért inkorrektebb individium [!], mint nagykárolyi gróf Károlyi Sándor de
genere Kaplony, ha tudniillik mind a ketten inkorrektek. No de mindezt alapos
és tudós írástudók így és másként elmondták már Kártévõ Sándornak.
Oh,
engem egészen más ragadott meg a díszes gyülekezet elõtt elmondott beszédben. A
plutokrácia és szocializmus rémeitõl megriadt gróf a társadalmi erõk
harmóniájának himnuszát zengte el szepegve s ugyancsak szepegve erõsítgette,
hogy meg kell védenünk a liberalizmust s a demokráciát, mert máskülönben baj
lesz.
Csak
ne volna annyi vérem, amennyi epém van, de pompásan tudnék mulatni, hahotázni
én most. Magamban befelé mulatnék s hahotáznék és talán írnék egy pársoros
írást tekintetes dr. Bors Emil úrnak, aki Pécsen lakik s akit én csak az
írásából ismerek.
Ezt
a Bors Emil urat a napokban meg akarták lincselni a klerikálisok. Tehát Bors Emil nagy igazságokat
mondott. Azt mondta el, hogy micsoda hazugság a magyar liberalizmus, micsoda
istencsapás ebben az országban az ultramontánok befolyása s még más ilyen
kézenfekvõ igaz dolgokat.
De
aztán volt e mondások között egy isteni mondás. Olyasféle, amilyennek nyomában
képzelhette el a vak Homér ama bizonyos homéri kacajt. Azt jósolta meg ugyanis
Bors Emil: eljön az idõ, hogy Magyarországon a klerikálisok fogják
megvédelmezni - a liberalizmust, hogy védekezhessenek általa a szocializmus
ellen.
Pár
soros írásban a lelkem odaadását küldeném most Bors Emilnek, mert aki próféta,
az odaadást érdemel. Csendülj fel homéri kacaj! A profécia máris beteljesedett.
Egy szegény klerikális féreg, aki alig tizenöt-húsz millió forintnak lehet csak
ura, íme megdöbben a plutokrácia növekedésétõl és mégjobban megdöbben a közelgõ
szocializmustól. Ilyen körülmények között egyebet nem tehet: fölcsap a
demokrácia apostolának.
Hiszen
ez mesébe illõ! Hiszen ez csodás! Hiszen, ha a szociáldemokraták tábora gyorsan
szaporodik, megérjük még, hogy Vázsonyi Vilmos mellett találjuk gr. Károlyi
Sándorékat!…
…Kifáradtam
a kacagásban. Mintha mégsem éppen kacagnivaló volna ez a dolog. Mintha mégis
csak Bors Emilhez kellene megtérnem s követnem õt az epefakadásban…
…Egy
bécsi lap írta a minap, hogy degenerálódott a magyar turáni fajta s megérett az
elpusztulásra.
Sovén
nem vagyok, de a bécsi lapot hazugnak és gonosznak tartom. Ez a nép, ez a mi
népünk nem degenerált. De a degenerálódás mentené meg. Ha a Kártévõ Sándorok s
mindazok, kik a középkor históriai alapján állanak valamiképpen
degenerálódnának.
Ha
a Kártévõ Sándorokban volna valami a Dugovics Tituszok honmentõ virtusából,
harakirit volna kötelességük magukon végezniök… Ha a feudális és papi uralkodás
meg nem szûnik Magyarországon, ötven év alatt elpusztulunk. De mit bánják ezt a
Kártévõ Sándorok, papok, mágnások, ultramontánok és buták!… Ugye Bors Emil
professzor úr? A mi epénk pedig ömölhetik, amíg csak tart belõle.
Nagyváradi Napló
1902. május 29.
Ady Endre
|