|
Nem
a mi jeles, fiatal újságíró kollégánkról lesz itt szó s nem afféle absztrakt
bogarakról, hanem Biró Lajosról, a világ legegzotikusabb helyein kóborló magyar
tudósról s valóságos bogarakról.
Biró
Lajos, a kiváló tudós kutató, nagyon szegény tasnádi asztalosmesternek a fia. Nem szerette az iskolát soha. Az
érettségi vizsgát letette valami nehezen, de már a budapesti kálvinista
teológiát hamar ott hagyta.
A
bogarászás volt már gyermekkorában minden ambíciója. Török Ferenc tiszteletes
úr volt a tanítója, aki sok érdekes dolgot mondott el egyik munkatársunknak
Biró gyermekkoráról. Biró Lajos édesanyja egyszerû szegény polgár asszony,
sokat sírt a fia miatt s mondogatta a tanítójának gyakran:
-
Van ennek a fiúnak már vagy tíz skatulya bogara. És még mindig bogarak után
jár. Nem lesz ebbõl a gyerekbõl semmi sem. Ezekbõl a bogarakból nem lehet
megélni…
…És
bizony Biró Lajos bebizonyította, hogy még az ausztráliai szigeten is meg lehet
a bogarakból élni s ha még hazakerül, esetleg egyetemi tanárságot is kaphat az
ember a bogarak révén…
Nagyváradi Napló
1902. május 29.
|