|
A
sajtón mindenki szeret ütni. Legkivált a konzervatív öreg bácsik és a
megcsontosodott, megméltóságosodott bürokraták. Komolyabb glosszát maga Ady
Endre sem óhajt fûzni azokhoz, amiket Sável Kálmán fõügyész az õ sajtóperének
táblai tárgyalásán elmondott. Különben is alaposan elbánt a fõügyész úrral dr.
Dési Géza. Csak az inkriminált ingyenélésrõl
akarunk itt az apróbetûs rovatban szólani. Csakugyan olyan súlyos szó volna ez
a szó? Csak két fogalommal állhat kontrasztban: a drágánéléssel és az akciótlan
éléssel. Most már az ördög tudja, hogy áll a dolog. Ha azt írja valaki egy
kanonokról, hogy nagyon drágán él, mindjárt rá fogják az emberre, hogy
szekularizálni óhatja a papi vagyont. Ha meg az íródik, hogy egy kanonok akcióban
van, megint félreértés támad. A „Figaro” egy emlékezetesen ragyogó cikket
közölt volt a múlt évben. A cikknek még nagyobb érdekességet adott, hogy
állítólag egy egzotikus princ, Jukantor herceg írta. A ragyogó cikk azt
fejtegeti, hogy a lázasan dolgozó mûvelt emberiség célja voltaképpen egy a
tropikus tájak semmittevõ lakóinak céljával. Az emberiség azt az állapotot
igyekezik megteremteni, melyben örökös élvezetben, a semmittevés boldogságában
lesz része mindenkinek. Valóban lehet-e szebb célja az emberiségnek, mint az
eljövendõ új olimpuszi életnek a kiküzdése? És ha a nagyváradi kanonokok esetleg már elõlegezték volna maguknak
ezt az olimpuszt, hát olyan nagy baj ez? Csak ezt akartuk kérdezni. Ezt is csak
így szelíden. Bajos dolog ám ma õszintén írni. A szabad szónak milliónyi az
ellensége s a Kozma Sándorok helyébe Sável Kálmánok jövének…
Nagyváradi Napló
1902. május 29.
|