|
Lélekemelő, szép ünnepély zajlott le
tegnap Debrecen város falai között. A nagy magyar alföld metropolisa, a
tiszamelléki magyarság szíve, századik évfordulóját ünnepelte annak a nagy
kultúrtörténeti jelentőséggel bíró eseménynek, hogy először hangzott
el magyar szó az örök jót és szépet hirdető színpad deszkáiról a debreceni
közönség előtt. Az impozáns, lélekemelő ünnepélyt a Csokonai Kör
rendezte, híven hivatásához és csaknem egy időben a költő Csokonai
születésének évforduló napjával, aki maga is a magyar nyelv önfeláldozó
úttörői közé tartozott, és aki a legelső színműíró volt
Debrecenben.
Száz év telt el azóta, hogy a vándorútra
kelő Erdélyi Magyar Színjátszó Társaság a Királyhágón innen először
ütött sátort, éppen Debrecenben, az öreg Fehérló szálloda, a mai vármegyeháza
udvarán. A magyar Múzsa mindjárt kezdetben puha, meleg fészket talált nálunk. A
nemzeti színészet, e hatalmas kulturális tényező történetének lapjain a
legfényesebb betűkkel van beírva Debrecen város soha meg nem szűnő
áldozatkészsége, amellyel az úttörőket és az ő utódaikat mindenkor
istápolta, buzdította és pártfogolta. Miként maga e pusztába épült ős
város és minden kulturális intézménye, úgy színészete is mindig magyar volt.
Csaknem páratlan jelenség Magyarország városainak történetében - amelyekben
nehéz küzdelmet kellett a magyar színészetnek vívnia az idegen Múzsa ellen, míg
ezt kiverhette erős állásából, vagy úgy-ahogy szerény helyet tudott
magának szerezni a hatalmasabb, az idegen ajkú lakosság által jobban kedvelt
német színtársulatok mellett.
Debrecen város közönségének erős
nemzeti érzületét, a magyar színészet iránt száz év óta tanúsított lángoló
szeretetét, áldozatkész műpártolását méltányolták tegnap mindazok a
kulturális intézetek és irodalmi társaságok, amelyek átérezve e százados
évforduló jelentőségét, elküldötték képviselőiket, hogy velünk együtt
ünnepelve, emeljék Debrecen város örömünnepének díszét, fényét. Köszönet érte
nekik, hogy részesei lettek a mi jubileumunknak; amiért ők is ide
zarándokoltak a magyar színészet annyi halhatatlan nevű apostola által
taposott földre, hozván magukkal az úttörők emlékezetét dicsőítő
koszorúkat.
Debreczeni Reggeli
Ujság 1898. november 28.
A. E.
|