- Vesztaszüzek -
…Cyprisrõl
lehullott a lepel. A színház megmozdult. Az éhes, dühödt szemek fölfeszültek a
színpadra. A jámborabb lelkek rettegtek. Ami pedig a színpadról leragyogott, az
a szépségnek szûzies, ragyogó apoteózisa volt.
-
Könyvet kellene írni ennek a csodaleánynak az ízlésérõl - suttogta mellettünk
valaki.
És
így van. Ez a leplét leejtõ Cypris többet elmond Fedák Sáriról a mi lelkes,
tüzes, de darabos, odavetett írásunknál is.
Lám,
a „Vesztaszüzek” második elõadására alig lézengtünk föl a színházba egynehányan
és Fedák Sári tegnap premiert csinált a „Vesztaszüzek”-bõl. Az õ csodálatos
egyénisége átformálta, megfinomította a durva hatásfegyverekkel máris majdnem
teljesen lejáratott operettet.
A
Fedák Sári Cyprise az igazi. Benne van a darab lelke, mely offenbachi, éppúgy,
mint a Fedák Sári lelke. A Fedák Sári kacagásában megérzett a sírás elcsuklása,
táncában, tüzes, szilaj, vértforraló táncában pedig a vérnek fátuma, az ellankadás.
Tegnap
újra mélységes filozófus volt ez a leány: magát és mindent kicsúfoló istennõ.
Akik pedig a komolysághoz és mélységhez szigorú formákat is kívánnak:
hallhatták a dalt a fûzrõl. Megrázóbban nem filozofált még leány a világon,
mint Fedák ebben a szent mozdulatlanságban elzokogott dallal.
A
színház zsúfoltig tele volt és még Fedák-estén sem volt lázasabb és lármásabb,
mint tegnap. Szeretõbb ovációt alig látott még valaki a Szigligeti Színházban.
Az
elõadás maga is megnemesült, - mint mondtuk s ünneppé vált Fedák Sári
jelenvalóságától.
Nagyváradi Napló
1902. június 14.
|