|
- Három pár
cipő -
Mi
igen örvendeztünk, hogy Fedák Sári tegnap nem volt a magyar Lénik közül sem
Blaháné, sem Pálmay Ilka, sem Gerõfiné, sem Örley Flóra, hanem Fedák Sári. Nem
lepett ez meg szerfölött bennünket. Ilyen erõs, nagy, gazdag lelkû leány, mint Fedák
Sári, nem is lehet más csak új és originális. De mi más ok miatt jegyeztük le
ezt a dolgot. Azért, mert némelyek hibául rótták fel, hogy Fedák Sári „nem
respektálta a darab kedve[nce]it”. Hálásak vagyunk azért Fedák Sárinak. Ezt
vártuk az erejétõl. Ragyogva mutatta meg, hogy ilyen bécsi szamárság életét
megnyújthatja egy élõ, becsületes szerep s egy ilyen szerepért érdemes egy
ilyen darab arra a tisztességre, hogy Fedák Sári játsszék benne. Fedák Sári
tehát avval a tudattal játszott, hogy ma este a színpadon csak Léninek van joga
élni. Soha se volt hát jogosultabb az a bizonyos inkriminált Fedák tirannizmus,
mint tegnap este. És tirannizmust sohse tûrtek meg szívesebben, mint tegnap
este.
Csupa
egészség, üdeség, elragadó pajzánság, ötlet és kedv volt a Fedák Sári Lénije.
Fölszabadultak színes, gazdag, nagy tehetségének azok a szárnyai, miket
lekötöttek eddig a Magyar Színház cirkuszdarabjai, s megtetszett elõttünk a
közeli jövendõ Fedák Sárija, ki diadalmasan fogja bebizonyítani, hogy
ellenségei éppenséggel nem, s rajongói sem ismerik az õ talentumának
teljességeit.
A
közönség úgy ünnepelte egész este, ahogy Fedák Sárit ünnepelni szokta. Páratlan
lángolással.
Nagyváradi Napló
1902. június 15.
|