|
…Az
inasomat elküldtem. Keressen magának más baleket. Nekem már nem kell. Nagy
gazember volt. Csíp az hamar egy magának való urat. Tizenkét óra lesz rögtön.
Az én Bali Mihályaim - képzelem - milyen izgatottak lehetnek. Micsoda
találgatások folyhatnak.
-
Kimegy Amerikába…
-
Sótisztnek küldik Szlavóniába.
Akad
nemes, jó barátom is persze, aki keményen jelenti ki:
-
Antal gróf tudja a kötelességét!
Csakugyan.
Mintha ezt az utolsó mondást hallanám is. Persze revolver volna ez a kötelesség… Sajnos: az én nemes jó barátom igen
megcsalódik ezúttal. Egyelõre sok szamár gondolat vibrál a fejemben. De
revolver? Ezt a csacsi tervet volt idõm végleg elejteni, míg az én Bali
Mihályaim kezeikbe foghatták a fekete golyókat…
Ha
nagyon boncolom, aprózom magam, hasonlít a lelkem állapota azokhoz a katzenjammerekhez,
melyek kaszinó dáridóik, kártyázások s orfeumi murik után annyiszor látogattak
meg. Csak a gyomrom nem émelyeg. Sõt határozottan éhes vagyok. Hát az étvágyom
is most kezd megjönni? Ez derék dolog, de aggasztó is. Ha a gyomrom
megegészségesedik, sokat kell majd dolgozni!… Hiszen nagy kedvem volna nekem a
dologra, de veszekedett módon nem bízom magamban…
Hivõ,
naiv ember nem vagyok. Nem áltatom magam, hogy sikerül kicserélõdni s egészen
új életet kezdeni. De muszáj valami módon úgy koncentrálnom az erõmet, hogy a
legmesszebb kerüljek azoktól, kik közt eddig éltem. Persze nem térben, ahogy õk
szeretnék.
Haszontalannak
elég haszontalan ember voltam eddig, de nem lehettem más.
Mesés
egy ország ez. A rossz vért itt kék vérnek hívják, a majomságot modornak, a
hülyeséget elõkelõségnek. Én beleszülettem ebbe az ügybe. Mit tehettem én róla?
Én joggal hihettem, hogy ez rendjén van. Hiszen itt ebbe belenyugszik mindenki
s boldog, ha csak fantáziájával fölérhet hozzánk… Mikor már kezdtem magam is
gondolkozni, akkor meg nem voltam sült bolond, hogy ostobán és haszontalanul
áldozzam fel a magam kényelmes megszokását… És mégiscsak az siettette az én
dolgom, hogy észrevették a tisztánlátásomat.
-
Ez az alak kezd látni politizálni, gondolkozni és gyötrõdni. Akár egy hitvány
lateiner. Jó lesz ezt megfojtani…
És
a született hülyék rám feküdtek. A kaszinó, a piszkos magyar hazugságok e
ragyogó institúciója, elvágta utolsó fonalát az én régi életemnek… Gróf Forgách
Antalnak hívnak ma is. Élek. Sõt e pillanatban éhes is vagyok. Mégis meghaltam
annak a világnak, amelyé eddig voltam…
De
vajon csak annak-e?… Hiszen ebben az országban ez után a világ után igazodik
minden. Csak az újságokra gondoljak. Alig akadt egy pár, amely megütõdjék az én
dolgomon. Oly feudális, oly arisztokrata nálunk a kis zilált vallású riporter
is, mintha Eszterházy és Nádasdy grófék abban a pillanatban, mikor az én
nyakamra ráhúzzák a hurkot, a világ becsületét és igazságát mentették volna
meg. Sõt a kedves skriblerek ütõdnek meg talán legjobban majd holnap, hogy én
bátorkodtam életben maradni.
Fatális
állapot az bizonyos. Hercegi, grófi, bárói és dzsentri hülyéké itt az ország, a
hatalom és a dicsõség. Ha magam jószántából mentem volna lefelé a milliókhoz,
akkor bolondnak tartanak. Így a kényszerûség sodor le s ott lent még talán
becstelenebbnek látnak, mint a kaszinó s a kaszinó Bali Mihályai…
Mondhatom:
keserves és nagyon válságos dolog ebben az országban grófnak születni. Itt
mindenki arisztokrata s olyan szabályok követésére berendezkedett, amelyekhez
semmi köze nincs a józan észnek…
…Mindegy.
Ha már elhatároztam, élni fogok. Bajos lesz, de élni fogok. Nem a messze
valahol, de itt fogok élni. A gyomrom korgását valahogy csak sikerül
elhallgattatnom s mellékesen ráadom magam a filozofálásra… Nem fogok dühöngeni:
filozofálni fogok. Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak
filozofálni lehet.
…Már
bánom, hogy elkergettem az inasom, de nem akartam, hogy lenézzen. Csak egy
inast kaphatnék, aki nem kaszinói módon gondolkozik. Most a lefekvésnél látom,
hogy inasra szükségem lesz. Aligha akad más, aki józan igazságokat
meghallgasson… Most már aludjunk. Bali Mihályok szerencsés kártyázást s új
delikvenst kívánok…
Nagyváradi Napló
1902. június 25.
A. E.
|