A
hajdani való Tisza-gárdának újra elesett egy lelkes, derék embere. Bihar
vármegye ma már dehogyis vára az ízig magyar szabadelvûségnek. A kontraszt
kedvéért s a tenkei, belényesi és margittai dolgokra gondolva, azt mondhatnók
talán, hogy a magyarságot és szabadelvûséget keresztülgázolta az oláhság és a
demagógia. Ma már csak három szabadelvû képviselõje van Bihar vármegyének.
Telegdi Józsefet egyéni szeretetreméltósága és népszerûsége választatta meg
egyhangúan, Tisza István gróf mégis erõsebb legény volt, hogysem elbánhattak
volna vele, Fassie Tódor tradicionális alapon képviselõ s a bihari békés
nemzetiségi politika hirdetõje. Szóval: ezt a három liberális követet sem
csupán a szabadelvûség hódító ereje küldte a parlamentbe. A szép és nemes bihari
föld kicsúszott a szabadelvûség lába alól, mert
ez a szabadelvûség nem tudott és nem mert a lábára állani.
Ennek
a mi lapunknak ma újra szomorú elégtétele van. Szinte félünk már a jóslásoktól.
Hiszen mi három évvel ezelõtt megmondtuk: elvész a nevezetes bihari gárda, meg
fogja ölni tehetetlen opportunizmusa. Láttuk mi hamar, mi légyen az új rendszer
s láttuk mi már elõre akkor vérhullását a Tisza-gárdának s a régi
szabadelvûségnek.
Margitta
különben mindent megmagyaráz. A margittai esetben szinte kristályozódva csillog
ki a Széll Kálmán államférfiúsága s a dicsõ új rendszer. Világos dolog, hogy
Örleyt Széll Kálmán buktatta meg. Megbuktatta pedig azért is, mert Tiszának
ismert híve volt s mert így kívánta az ellenzék.
Az
ellenzék óhajtása parancs ma Magyarország miniszterelnökének s mikor a
margittai hatóságok féket akartak vetni a demagógia izgatásainak, az ellenzéki
terrorizmusnak, Széll Kálmán a képviselõházban udvariasan és ékes beszédben
nyújtotta át az ellenzéknek az Örley Kálmán fejét. Széll Kálmán beszéde
valóságos parancs volt a hatóságokhoz, hogy tessék tûrni az ellenzék kis
játékait s legyen, ahogy lesz, jobban mondva: legyen, ahogy az ellenzék akarja…
Íme, az új rendszer a maga teljes mivoltában. Hazug, ocsmány és undorral töltõ.
És ezt csak most látja be s bevallani talán ma sem meri az a párt, mely Bihar
vármegyében szabadelvû pártnak nevezi magát s Tisza Kálmán szabadelvû
politikája letéteményesének. Hát nem szebb lett volna annak idején meglátni és
megelõzni ezt? Hát az opportunizmus jó politika-e tisztelt szabadelvû párt s
Széll úr kokott szoknyája elég szent-e arra, hogy egy legyintéssel söpörje el a
szabadelvûségnek egy igen derék hadát s ehhez jó arcot vágjon mindenki?
Van
Bihar vármegyének egy igen jeles, egész férfia. Ma még hivatalos vezére
Biharnak: dr. Beöthy Lászlónak hívják. Nagy nevéhez méltó, tisztán látó,
liberális, nobilis ember.
Mi
úgy hisszük és úgy tudjuk, hogy a poharat már õ is, a kormány legbizalmibb
embere, színültig teltnek tartja.
Késõ
és még sem egészen késõ oppozíció lehetne ugyan ez, de még mindig országos
hatású.
Halljunk
egy hatalmas tiltó szót, mely megértesse Széll Kálmánnal, hogy határig
érkezett. Lássunk már egy csöpp büszkeséget és bátorságot. Hisz a szultán
selyem-zsinórját is akadt muzulmán olykor, aki visszaküldte.
Nagyváradi Napló
1902. június 26.
A. E.
|