|
- Büntetés a
Gotterhaltéért -
Nem
vesszük le a kalapot, kedves osztrák ármádia, ha nyolcvanezer rezes bandát
állítanak elénk s mind a nyolcvanezer a Gotterhaltét harsogja. Föltett
kalappal, gyûlölettel, undorral kiáltjuk önök felé, voltaképpen nem is önök
felé, mert önök csak eszközök, hanem
az önöket elbutító rendszer felé:
-
Most már tessék megállani vagy ütünk!
Nem tûrjük tovább, hogy gyalázzanak, pofozzanak bennünket azok, akiket mi
tartunk, mi tûrünk, mi öltöztetünk cifra ruhába s akik a mi adófilléreinkbõl
játszhatják végig az életüket.
…Mert
a mi kitartott osztrák landsknechtjeinknek vakmerõségét tovább tûrni most már
igazán nem szabad. Ez a hazátlan népség már szinte eszeveszetten keresi az
alkalmat, hogy meggyalázzon bennünket, az õ eltartóit.
Ha
én valamikor dühös sovén, gyújtogató, bujtogató vad magyar leszek, - ez a
népség fog azzá tenni. Vakmerõségével szinte gõzzé forralja már bennem az
ernyedni kezdõ szittya vért. Alig múlik el nap, hogy ne halljak katonáéknak
valami újabb skandalumáról, bennünket gyalázásáról.
De
ami most Nagyváradon történt, az
mindnél vértforralóbb.
Magyar
ünnep volt egy magyar nevelõ intézetben, a nagyváradi
m.kir. honvéd hadapródiskolában, a mi becézett derék honvédségünk e meleg
fészkében. Az ünnepen jelen van egy magyar ember. Halász Lajos lapszerkesztõ. A
rezes banda rágyújt a kamarilla nótájára, a Gotterhaltéra. Az ünnepi gyülekezet
lemondással végighallgatja az undok átkos emlékû nótát, mert Magyarországon sok
mindent tûrni kell, amiért más országban szemek és fogak esnének ki.
Végighallgatta a nótát titkolt dühvel, de türelemmel Halász Lajos is.
Ez
eddig van. Iramodásairól híres hadseregünkben azonban kifejlett, valóságos
történeti alapon álló spicli-rendszer van. Halász Lajos tartalékos tiszt. Akadt
azonnal egy spicli, aki Halász Lajost azért a fõbenjáró bûnért följelentette,
hogy a Gotterhalte játszásakor nem vette
le a kalapját. Egy magyar polgár,
magyar újságíró, polgári ruhában
követte el ezt a rettenetes bûnt! Rettenetesen is lakolt érte. Hónapokon
keresztül gyötörték. Fölcitálták vagy ötvenszer a nagyváradi háziezred
parancsnoksága elé. Végre is a saját ezrede nem merte elítélni. „Enyhítõ” körülményeket talált s fölmentõ
ítéletet hozott. A szoldateszka azonban ebbe nem nyugodott belé. Az ügyet nem
hagyta elaludni. Új „bíróság”-ot delegált a nagyváradi tüzér tisztikarban. Ez
az új „becsületbíróság” aztán újra kezdte Halász ellen a hajszát.
A
gyötrések vége az lett, hogy Halászt megfosztották
a tiszti rangjától és közlegénnyé degradálták. Olyan büntetést mértek tehát
reá, amilyet becstelenség miatt
szokás kiszabni…
…Ez
a gyalázatos skandalum beszél és kiabál magában is. Az osztrák szoldateszka sok
botránya közt alig termelt még mostanában hasonlót. Minden magyar embert és polgárt arculütés ért evvel a katonabírósági
ítélettel. Ha van a magyar polgárságban önérzet, most egy emberként áll az
osztrák landsknechtek garázda tábora elé s elégtételt követel az emberi
méltóság és polgári önérzet e durva megbántásáért.
Nem
vesszük le a kalapot soha többet, tiszt urak. Ha kell, a lábunkkal tiporjuk és
tapossuk ki azt a mi haladó, modern életünkbe rekedt, darab középkort, amit
militarizmusnak neveznek. Svarcgelb bábuk, cifra osztrák generális urak, meg
tudjuk és meg fogjuk önökkel értetni, hogy ez az ország itt Magyarország s itt
mi vagyunk az urak: dolgozó polgárok. Föltett kalappal ígérjük és váltjuk be
ezt, osztrák generális tiszt urak!… Többet nem vesszük le a kalapot!…
Nagyváradi Napló
1902. június 28.
Ady Endre
|