|
Nagyon
visszasírják Nagyváradot a Kaposvárt nyaraló színészek. Nem is csinálnak ebbõl
titkot, ami persze fáj a városukra büszke somogyi metropolisz bentlakóinak.
Maga Somogyi Károly sem érti, hogy nem lehet Kaposvárt szeretni. Persze, hiszen
Somogy az õ szûkebb pátriája is. Ami a várost illeti, olyan kellemetlen módon fél város. Nem tudja eldönteni, hogy
kisváros maradjon-e, vagy nagyváros legyen. Valószínûleg nagyon sokáig fog még
titubálni. Egyelõre egy jelzõre szolgált rá Kaposvár: a legporosabb város. Jó, jó: van por más helyütt is. De ilyen sehol.
Ha egy erõsebb szél indul, éjszaka borul menten a városra. Akkor aztán hiába
égnek a villamos lámpák, amelyek különben sem fenyegetnek vakító fénnyel. Ilyenkor különben villájában él mindenki
Kaposvárott. Onnan nehezen mozdul ki augusztus végéig s ezért is nem túlságosan
szerencsés ez a koranyári színházi szezon.
A
színházi publikumban hiába keressük azt a pompás temperamentumot, mely
páratlanná teszi a nagyváradit. A kaposvári publikum hideg és elõkelõnek óhajt
látszani.
-
„Cyrano de Bergerac” elõadásán - mondta Bérczi Gyula - a Cyrano orra keltett
egy kis hatást. Rostand poézisát nem érte még árvább sors soha.
A
„Bibliás asszony” elõadásán Benkõ Jolán kapott csak a nõk között tapsot.
Büszkén is mondogatta ifjú pályatársnõinek:
-
Ez aztán a város! Ezt nem téveszti meg a fiatalság!
A
páholyt erkölcstelennek találta a kaposvári publikum.
-
Sok benne a kétértelmûség, mondogatták.
-
Na nem lesz kétértelmûség az Õrnagy úrban, válaszolta a direktor.
A
Donnervárosban lakó színészek gyakran rándulnak ki az Abbáziába. Olyan
Karger-féle nyári mulatóhely ez. - A Peterdi-szocietás jár legtöbbször ide.
Magas, árnyas helyen fekszik. Innen már egészen szép képe van Kaposvárnak.
Különben jól és olcsón lehet enni az Abbáziában s no meg kuglizni is lehet.
Némi tapasztalatok is szerezhetõk az Abbáziában. Megtudja például az ember,
hogy Tóth Elek majdnem olyan jó kuglizó, mint bonviván. Õ elismert kuglibajnok.
Peterdi Sándor filozófus stílusban kuglizik. A nõk között Bilkey Irén dobja
legbiztosabban a kugligolyót. Bércziné csak ünnepnapokon tudja egészen kidobni
a golyót. T. Pogány Janka gyakrabban fenyegeti a mezitlábas állító gyerek
lábait, mint a bábokat. Peterdiné, lányával, Etukával gyakorlott kuglimûvészek.
H. Novák Irén soványító kúrának használja a kuglizást. Õt hát nem ambicionálja
a kugli belsõ mûvészete. Bognár és Bérczi nagy matadorok még. Nem utolsó
tapasztalat az sem, hogy egy délutáni kuglizáson huszonöt üveg sillerbor is elfogyhat
esetleg. Krasznay Andor legalább ezt vallja a legértékesebb kuglitanulságnak.
Mikor
aztán úgynevezett villamfényben [!] úszik Kaposvár s a rózsabimbó és méh
afférjától rekedtté zengte magát a kuglizásban elfáradt társaság, némi nyaktörõ
veszedelmek között jön a hazatérés. Így mulatnak Kaposvárott a színészek.
Krasznay
és Bognár tudják csak, hogy Kaposvárott is van éjszaka. Mikor vacsora után
Peterdi, a nemes házigazda, kitölti az utolsó pohár bort, Krasznay és Bognár az
Õsbudavár kávéházba bandukolnak el. Ez a kávéház úgy jutott az Õsbudavár
címhez, hogy itt is több a fölszolgáló hölgy, mint amennyire szükség van.
Tehát
a színkör, a Peterdi-ház, az Abbázia, egy üdvös kis sörház s egy kétes vizû
uszoda Kaposvár oázisai. Nem csoda, hogy mikor szóba jött egy esetleges
Balatonfüredre átmenés, Pintér Imre a következõ elkeseredett és különös
kijelentést tette:
-
Nem bánom én, akár megyünk, akár maradunk, csak - mennénk már!
Nagyváradi Napló
1902. július 6.
|