|
Nagyon
szegények a klerikálisok, ha az õ legnagyobb ágyújok a kozmopolitaság vádja.
Mondtuk ezt már sokszor és elégszer. De nekik szegényeknek gyakran elõ kell
venniök e nagy ágyút. Valaki közülük elõvonatta most újra és újra Pikler
Gyulának szegezte, akire rálõttek ebbõl az ostoba, puffogó ágyúból
egynehányszor már.
Azt
kellett pedig a nagy ágyúval elbõgni újra, hogy hazátlan és kozmopolita népség
a zsidó. Miért? Mert Pikler Gyula, nekrológot tartva Pulszky Gusztávról, a
többek között s igen mély és okos dolgok között ezeket mondta:
„Egész
nevelésünk haladásellenes, anélkül, hogy tudnók; a végett, hogy az ifjúság
fogalmat nyerjen az emberi mûveltség erejérõl, feladatairól és különösen a
nemzeti mûvelõdés feladatairól, történelmet tanítanak neki, a lelkesedés
forrását a múltban keresik számára, a történetbõl egyes speciális múlt
érzéseket, gondolatokat és törekvéseket választanak neki ki követendõ például.
Pedig a történelembõl csak bizonyos legáltalánosabb igazságokat szabadna
számára kivonni, továbbá azt a tanulságot, hogy a nemzetek és emberek jóléte
onnan származott, hogy folyton megváltoztatták meggyõzõdéseiket, érzelmeiket,
törekvéseiket, eszközeiket.”
Ezekért
a sorokért vonatott most újra elõ a nagy ágyú. Ezek a sorok bizonyítják, hogy
micsoda istentelen, komisz, hazátlan népség a zsidó. Azt meri tudnillik
mondani, hogy kétszer kettõ = négy s azt meri mondani, hogy nagyon ki találjuk
húzni a lutrit, ha tovább is a múltban él s nem tud élni.
Magunk
kinevetnõk magunkat, ha komolyan pörbe szállnánk ilyen nagy naivsággal. Hiszen
végre is szaporodnak már nálunk is azok az emberek, akik a tudomány
megállapításait, kétszerkettõit vérükbe menesztik át s nem vitáznak az
analfabétákkal azon, hogy van-e „i” betû vagy „á” betû.
Az
egész dologgal más okból foglalkozunk. Amit ugyanis Pikler mondott, az hite és
tragikuma volt Pulszky Gusztávnak. Ejnye néhai hazátlan kozmopolita, zsidó
Pulszky Gusztáv! De meg még sokan hirdetnek ilyenfélét az egyedül idvezítõ
vallásban születettek közül is, de az eretnek keresztyének közül is. Magyarok, sõt fajmagyarok! Csak nemrégiben egy
püspöki jogakadémia tanára, Bors Emil dr. summázta ezeket a dolgokat. Kozma
Andor pláne verset ír a múltban élés és históriamánia ellen. Mit akarnak hát a
zsidókkal a klerikális nacionalisták? A leghatározottabban tiltakozunk ellene,
hogy a kozmopolita címet lefoglaltassák a zsidókkal! Hohó! Ha a tudományos
haladás, tisztult gondolkodás, modernné válásra törekvés és kultúra
kozmopolitaság a klerikális szemekben, akkor vagyunk itt még többen
kozmopoliták!
Nem
vagyunk talán elegen, de ha az Idõ és Sors ezt a kis országot fenn akarja
tartani, ha van vele valami céljuk: leszünk még nagyon sokan. Mindenesetre
pedig lesz köztünk elég zsidó is, mert ez a nemes és intelligens fajta egy
országban sem segítette szebben és erõsebben a haladást és kultúrára térést,
mint a mi országunkban.
Bömbölhet
hát nyugodtan a klerikális ágyú. Aki élni, dolgozni és haladni akar ezért az
országért, büszkén viseli a kozmopolita
címet, amit klerikális nacionalisták adnak neki. Ha valamikor csakugyan lesz
ebbõl az országból valami, ezeknek a kozmopolitáknak köszönheti, nem pedig a
sújtásos, félig Ázsiában élõ, a nyers hús és lótej daliás korán rágódó,
zsidópüfölõ s frázistgyártó hazaffffyaknak…
Nagyváradi Napló
1902. július 6.
(ae)
|