Egy
munkatársunk a napokban Kaposvárott járt. Smokkság szállt beléje s elgyorsvonatozott
színészeket látni. Kaposvári élményeirõl ezen a helyen krónikázott a
munkatársunk s bár igen jámbor dolgokat írt össze, a krónikából nagy háborúság
lett. A kaposvári helyi sajtó valósággal lázong és lázít a színészek ellen,
mert a mi krónikánkból azt olvasták ki, hogy a színészek nem valami nagyon
imádják Kaposvárt.
A
háborút felszító krónika írója kétségbe van most esve. Elõször is nagyon
szerette volna, ha kaposvári reminiszcenciái fölött hamar napirendre térnek.
Igen selejtes és felesleges dolognak vallja õket így utólagosan. De
kétségbeesésének nagyobb oka, hogy a színészeknek kellemetlenségeket szerzett.
A háborgó kaposvári hetedik nagy hatalomhoz fordul hát a krónika írója s
kijelenti a következõket:
1.
A nagyváradi színészek imádják Kaposvárt s ottléte alatt egyebet sem hallott
tõlük Kaposvár dicsõítésénél.
2.
A krónika írója is megszerette már Kaposvárt, különösen mióta a kaposvári
lapokból megtudta, hogy Kaposvár a népszámlálás adatai szerint szaporodás
dolgában a magyar városok között a második helyen áll s kívánja, hogy jövõre az
elsõ helyre kerüljön.
3.
Mindazt, amit kaposvári élményeirõl írt, semmisnek jelenti ki.
Kéri
ezek után, hogy álljon helyre a béke, s fejlõdjék, s a népszámlálási
statisztikában még elõkelõbb helyet vívjon ki Somogy metropolisza, hiszen
Rákosi Jenõ mester komolyan gondolja a harminc millió magyart.
Az
afférral egyébként már a budapesti lapok is foglalkoznak. Benedek Elek kitûnõ
lapja, a „Magyarság” a következõket írja:
A
dolog ott kezdõdik, hogy a nagyváradi színtársulat Kaposvárott vendégszerepel.
„A Nagyváradi Napló” ez alkalommal megírta, hogy a színészek panaszkodnak, hogy
Kaposvár közönsége nem érti meg a mûvészetet.
Nos
Kaposvár nem hagyta a dolgot ennyibe. Hevesen felel a támadásra helybeli lapja,
kezdvén ekként a cikket:
„Hogy
lehet így leszólni városunkat, mely népesedés
tekintetében második ez országban!”
Hát
ez igaz, de ki tehet róla, hogy a nagyváradi színészek viszont Kaposvár eme
fontos misszióját nem tudják méltányolni.
Nagyváradi Napló
1902. július 17.
|