|
- A magyar városok -
Nem
afféle nyári téma, amirõl most írni
akarunk. Belsõnkben vajúdó régibb igazság, amelyet talán egy pár újabb
impresszió ûz ez alkalommal világosságra s amelyet talán ez alkalommal csak
sejtetni fogunk tudni, meggyõzõdésekbe vinni aligha.
A
magyar városoknak adtuk a kultúra
ígéretei címet. Talán jó és találó ez a cím. - Kultúrország jó sokára
leszünk még, s ha leszünk, a városok által leszünk. A kultúrát már erõsen ígéri
néhány magyar város. Egyelõre csak ígéri.
A
Los von Budapest sokkal komolyabb az
utolsó idõben, mintsem sokan hiszik. Szinte megdöbbentõ az az általános csömör,
mellyel immár majdnem az egész ország néz az õ drága székesfõvárosára.
Fantazmákkal nem szeretünk táplálkozni s nem hisszük, hogy ez a nagy reakció,
nagy csömör le fogja járatni Budapestet. Sokkal több vérünket szívta föl és
sokkal vértelenebbek vagyunk, hogysem Budapesttel szakíthasson az ország
bármily eleven tagrésze is. Hiszen nem magyar, kaotikus, megmételyezett, reménytelen
és lehetetlen egy város a mi Budapestünk, de beleraktunk mindent s nekünk alig
maradt valamink.
De
az már nem fantazma, amin immár nagyon sokan töprengnek. Keresik a magyar
városok között azt, amelyik valamikor majd pótolni tudja az igazi fõvárost, amely
most nincs.
Persze
nagyon a ködbe kell nézni s mi például - õszintén bevalljuk - ebben a ködben
nem látunk semmi bizonyosat. Csak annyit, hogy néhány magyar város ígérete a
jövendõ magyar kultúrának s ebbõl a néhány városból lehet kultúrváros.
Lokálpatrióta
érzékeny oldalakat annál kevésbé szeretnénk ütésekkel provokálni, mivel most
csak odadobott szentenciáink vannak s polémiát nem akarunk. De igenis
rámutatunk egy különös és aggodalmas momentumra. - Azok az elzárkózottan, régen
és tisztán magyar lakosságú városok, melyek a földet mívelõ alföldön termettek
- hogy is mondjuk? - kevésbé ígérik nekünk a kultúrát. Ezek a, pedig valóban
színmagyar városok: csökönyösek, lassan baktatók.
Azokban
a városokban látjuk az ígéretet valószínûnek, erõsebbnek, hol a magyarságnak nagy harccal kellett magába olvasztania
idegen elemeket. Arad, Nagyvárad, Pozsony, Kassa, Temesvár, Gyõr, Pécs és
Miskolc inkább ígéretei a jövendõ kultúrának, mint a palotás Szeged, mely pedig
úgy kínálkozik, s melyet nagy lelkesedésünkben úgy szeretnénk megtenni
valamikori nemzeti fõvárossá.
Voltaképpen
csak témát akartunk adni, csak sejtetni akartunk e pár szentenciával.
Aktuálissá tette e dolgot a Budapest ellen mostanában folyton lázongó
közvélemény lármája. De ez odavetett szentenciákkal köteleztük magunkat arra
is, hogy bõvebben foglalkozzunk evvel a dologgal. Egypár nyári s egypár téli
témánk lesz hát róla még.
Nagyváradi Napló
1902. július 25.
(ae.)
|