Egy
volt nagyváradi joghallgató ül most a szegedi államfogházban, Novákovicsnak
hívják. Õ Novacovici-nak írja a nevét. A fiatal román mártírok között még
Bolcas Lucián van olyan hírhedt, aki viszont most Nagyváradon idõzik itteni
barátainál. Három hónapig ül az államfogházban Novákovics, mert megkoszorúzta
Jancu sírját egy lázító beszéd kíséretében. Aki csak hírébõl ismeri
Novákovicsot, szörnyen vad embernek hiheti. Pedig igen szimpatikus fiatal ember
s romantikus, naiv, rajongó. Sokat évõdnek vele magyar rabtársai. Egy jóízû õsz
ügyvéd bácsi egyszer így fordult a fiatal mártírhoz:
-
Novákovics öcsémet kitiltották az összes magyar fõiskolákból. Jogász hát nem
lehet már itthon. Hol fog akkor mártírkodni? Romániában? Hiszen ha Romániát
majd annektáljuk, megsemmisítik az ügyvédi oklevelét.
Novákovics
ügyvéd szeretett volna ugyanis lenni. Gondolkozott egy darabig, azután így
válaszolt:
-
Hát akkor leszek pápa, ki nem vándorolhatok. Külföldön nem lehet az ember - mártír!… Az ázsiai magyarok áldozata!…
Nagyváradi Napló
1902. július 27.
|