|
Weingart
lelkész úrnak szöknie kellett, mert a katedráról azt hirdette, hogy a názárethi
Jézus nem testben támadott föl a halálból s a föltámadás legendája, habár
fölséges, de egyszerû szimbólum
csupán. Weingart lelkész úr protestáns lelkész - Németországban. Azóta már
kapott új katedrát, melybe ünnepségek között emelték be. Kapott hát
szatiszfakciót. De ma is megpofozottan szégyenkezik a lelkiismeret
szabadságának istenasszonya s ma már rettenetesen aktuális a kérdés, vajon a
protestáns ultramontanizmus illendõbb-e, jobb-e, mint a - másik? Egy filozófus
fejû kálvinista paptól egyszer ezt hallottam:
-
Reakciós korszakokban minden visszafelé vágtat. A vallásoknál legérdekesebb ezt
megfigyelni. Reakciós idõkben a katolicizmus rálicitál a tridenti zsinatra, a
lutheránusok ultramontanabbak, mint a szabad idõk jezsuitái, a kálvinisták
ortodoxiája megdöbbentõ szigorú, az unitáriusok inkább Kálvin, mint Servet
Mihály mellett tesznek vallomást s higgye el kérem, hogy ilyen korszakokban még
az ateisták is megjámborodnak s világos fejû, komoly tudósok egyszerre csak
kételkedni kezdenek a természettudományban, mint fundamentumban!…
Hát
valósággal így van. Nemcsak Németországban dühöng a protestáns
ultramontanizmus, mely Vilmos, a kacskakezû és eszû imperátor, jóvoltából már a
Vatikánnal is összebarátkozott, de dühöng mindenütt.
És
jaj a Weingartoknak! Jaj azoknak, kik naivan azt hiszik, hogy a gondolat
szabad. Megöli õket a reakció sokkarú polipja. Ma ott tartunk újra, hogy õszintén,
szabadon gondolkozni nem lehet. Szultánoknak és derviseknek való kort élünk
újra.
Fájdalmas,
kínos állapot ez. Hiszen olyan rövid idõ alatt, hirtelen csapott össze fejünk
fölött a reakciónak és sokféle
ultramontanizmusnak az árja. Még nemrégiben azt hittük, hogy a protestantizmus
az, aminek indult. Vezetõje, bátorítója a szabad emberi léleknek. Mert a
protestantizmus tulajdonképpen nem dogmákra épült, hanem szabadságra. És ma
nemcsak Németországban, de mindenütt és nálunk is ultramontanizmusba süllyedt.
A
Weingartokra nálunk is úgy szórják az anatémát, akár a tridenti zsinat. A régi
nemes, szabad, bölcs protestáns szellembõl csak Erdélyben él még valami… Kiktõl várjuk hát a
klerikalizmus visszaverését, ha a protestánsoktól sem lehet? A Weingartokat hamar
elnémítják és Schleiermacher szelleme alszik. Föl kellene ébreszteni valahogy.
Próbáljunk hozzá szólani:
-
Sokat szidott nagy elme, lángolj fel újra s hirdesd a gondolat szabadságát,
mert nagy sötétség közeleg!…
Nagyváradi Napló
1902. augusztus 28.
(ae)
|