|
Egy
idõ óta dühöng az erkölcs Hunniában. Csak éppen hogy szégyenpad és kaloda nem
áll a városok és falvak piacán. Egyébként azonban mindent megteszünk az erkölcs
érdekében. A lapokat megtöltjük szörnyû szenzációkkal, egy kis lincselésre
mindig készen vagyunk s a tanügyi bácsik azon töprengenek, hogy milyen
erkölcsös szigorúsággal nyomorítsák meg a jövõben még jobban szegény kis
nebulóink életét. És ebben a nagy erkölcsös, keresztes hadjáratban imponáló
dolog a mennykõ nagy harmónia. Erkölcsöt prédikál ma e hazában mindenki.
Hatalom és proletárság, a pap és szabadkõmíves, konzervatív és liberális,
gazdag és szegény. Hiszen borzasztó erkölcstelenség lehet ám itt, hogy miatta
ebben a legzavarosabb országban mindenki egyetért!… Sodoma lehet itt, melyben
tíz igaz sem található. Ezt hajlandó az ember hinni, látva e példátlanul nagy
konszonanciát…
Pedig
hazug ez a nagy erkölcsmánia. Veszedelmes és hazug. Nem azt mondjuk, hogy csupa
erkölcsösség és egészség virul e honban. De ennek a mostani nagy
felháborodásnak nincs az erkölcshöz semmi köze. Tendenciózus hajsza, csinált
hadakozás, megvadult hazugság ez a mostani keresztes hadjárat. A célja dehogyis
az erkölcs. Más. Egészen más.
Honnan
indult meg ez a nagy erkölcsös hadjárat?
Mint
Magyarországon minden, ez is a politikában fogamzott. Az új éra indult meg a
purifikáció ékes jelszavával. Az új éra pedig - mindenki tudja - a
klerikalizmus és a feudális kaszinó uralmát jelenti. A purifikáció - óh ezt is
jól tudjuk már - ügyes bérmaneve a reakciónak. Tehát a kaszinó -
Magyarországnak e mostanság korlátlan ura csinálja a purifikációt és
erkölcsöket. Õk csinálták volt meg - a kaszinó urai - annak idején a néppártot,
nehogy tovább lehessen folytatni az egyházpolitikát. Õk csinálták meg az agrár
kérdést, nehogy nagyon nekibátorodjék a szocializmus. Egánt és a rutén-mentést
is a kaszinó szülte meg, hogy illedelmes formát nyerjen az antiszemitizmus,
mert Tiszaeszlárt kissé bajos volna újra elõrántani. A kaffkákat is a kaszinó
küldi ki, hogy Damoklesz kardját érezze minden talpalatnyi hely s hogy valaki
elégedetlenkedni [ne] merjen az új rendszerrel. Kuruc ifjúságot nevelt a
kaszinó, lovagjátékokkal próbált megszoktatni bennünket egy új feudális korszak
gondolatával. És csinált még sok egyebet is…
Most
már az erkölcs terjesztésére adta magát teljesen a kaszinó. Onnan árad ma az
országra az erkölcs, hol a becsület fogalma ki van merítve a kártyaadósságról
szóló kemény paragrafussal, hol úgy kötik az üzleteket szerelemre, mint
gabonára s értékpapírokra a tõzsdén, honnan nem is régen a leggaládabb
politikai hajszákat intézték, hol a lelki szegénység nagysága csak azért nem
szánalmas, mert szörnyen vad és veszedelmes.
Óva
intünk jámbor embereket, ne üljenek fel ennek a hazug erkölcsharcnak. Ez az
erkölcsharc pokoli módon egy csapással akarja preparálni a magyar társadalmat a
reakcióra s el akarja vonni és vonatni a figyelmet azokról az égetõ, nehéz
kérdésekrõl, melyeket meg kell oldania az országnak s melyeket csak radikálisan
lehet megoldania - tehát úgy, ahogy nem ízlik a klerikális és feudális
törekvéseknek. A reakció mindig az erkölcsök hamis jelszavával lopakodott be.
Így akar belopakodni most is. Nagy reményei lehetnek, mert az erkölcsmánia
beugrasztott mindenkit, a legmegbízhatóbb liberálisokat, sõt - és ez
tragikomikus valóság - a szocialistákat.
Az
erkölcsnek a mi cobolyprémes klerikálisainkhoz s fajtalan, degenerált feudális
urainkhoz van legkevesebb köze. De független az erkölcs a vallástól is. Annyira
független, hogy még bigott ember is lehet - erkölcsös.
Ha
az erkölcs, egészség és fegyelmezettség kevés ebben az országban, más a
tennivalónk. Jobban és világosabban kell nevelni gyermekeinket s kiegyenlíteni,
eloszlatni a nagy szociális igazságtalanságokat. Mit jelent ez? Legyûrni a klerikalizmust
s széttörni minden fentmaradt hûbéri bilincset. Ha az erkölcstelenség nagy,
ennek a klerikalizmus és az osztályuralom az oka.
A
mostani erkölcsmániának ne ugorjék be józan ember. Ellenben itt a tizenkettedik
órája az igazi erkölcsharcnak. Ez valami más, mint a mai. Itt már aligha lesz
olyan szép a harmónia s ne is legyen!…
Nagyváradi Napló
1902. augusztus 31.
A. E.
|