|
Ha
igaz volna nálunk a sajtószabadság, esemény volna egy-egy sajtópör. De nálunk
egyre nõ a sajtópörök száma s egyre nagyobb divattá válik ütni a sajtón. Óh
nemcsak kemény, szûk fejû igazságügyminiszter, junker képviselõ, vad ügyész és
jámbor bíró teszi ezt. A napokban egy elõkelõnek nevezett publicista
panaszkodva írta, hogy nagyon sok nálunk a sajtószabadság. Lehet hát csodálni,
hogy nálunk szaporodnak a sajtópörök? Franciaországban igazán esemény egy-egy
sajtópör. Pedig Franciaországban szokták az emberek legkevésbé titkolni
egymásról való véleményüket. A radikális Brissont állandóan nyomorult árulónak
címezték a francia klerikális lapok. Combes még alaposabb címeket kap
mostanában. A radikális lapok zsarolással vádolnak nagynevû klerikális
publicistákat és politikusokat, ezek viszont panamázással a radikálisokat.
De egyformán tisztelik a sajtó szabadságát radikálisok és klerikálisok.
Másként
van s valószínûleg még cudarabbul lesz nálunk. A mi sajtótörvényeink,
szokásaink, fölfogásaink s domináló társadalmi áramlataink mind a
sajtószabadság kivégzését célozzák. És ezért szaporodnak a sajtópörök. Már
nemsokára gyanús lesz minden kinyomatott sor: nem lehet õszinte, mert le merték
írni.
Kell
mondanunk, hogy a reakciót szolgálja mindez? A gondolat megfojtása a világ
hátrafordulását jelenti.
És
elszorul a szívünk, ha látjuk, hogy a magyar ügyészi és bírói kar, melynek
szabadelvûsége még egy-két évtizede is olyan erõs volt - mint illeszkedett
hozzá a megváltozott idõkhöz. Az az õszintébb újságíró, akit törvénybe idéznek,
vágóhídra megy. Jaj azoknak, akik a mai rend bálványaihoz ujjal is nyúlni
mernek. Csak egy kivétel van. Ha újságíró keres elégtételt. Fõként, ha
liberális újságíró. Ilyenkor megenyhül a szigorúság s az istentelen újságíró
dehogyis kap elégtételt!…
…E
sorok írója a megváltozott idõk posztulátumaképpen kijelenti, hogy ami ezután
íródik, egészen külön dolog s csak laptechnikai okokból kerül ide. Nagyvárad
legmagasabb bírósága a múltkoriban majdnem siránkozott, mert törvény szerint
nem szigoríthatott egy büntetést, amely pedig elég drákóian szakadt a fejére
egy mindig õszinte, liberális újságírónak, e sorok szegény írójának. Ugyanez a
bíróság újabban ismét ítélkezett. Egy liberális lap kért elégtételt klerikális
durva támadásért.
Itt
már megengedte a törvény az ítélet szigorítását. És a magas bíróság azt a kis
elégtételt is elfújta, amit az elsõ ítélet adott. A klerikális támadás nem fog
megtorlást kapni.
Ha
azt hiszi valaki, hogy mi kritizálni merjük egy magas bíróság ítéleteit -
végtelenül csalódik. Sõt kijelentjük õszintén és becsületesen, hogy ez a két
ítélet külön-külön s együtt is a legteljesebb módon konzekvens!
Nagyváradi Napló
1902. szeptember 4.
(a.e.)
|