|
- A szocialista
esküje -
Az
idõk és az idõk társadalmainak betegsége beszívódik a társadalom minden orgánumába.
Oláh
Lajos, nagyváradi szocialista munkás, a törvény bírái elõtt állott s mikor
vallomására esküt kellett tennie, így szólott:
-
Tekintetes törvényszék! engedtessék meg nekem, hogy a polgári becsületemre
esküdjem!…
Fassie
bíró erre - ha jól hallotta egy kegyes politikájú lapot szolgáló kollégánk -
Oláh Lajost erélyesen utasította rendre, figyelmeztetve az Isten és a törvény
szentségére.
Ezek
után nincs más hátra, minthogy kövessük Fassie bíró urat s figyelmeztessünk mi
is valakit a törvény szentségére. Ez a valaki Fassie bíró úr.
Bíró
úr, ön a bírói székben csak bíró. Nem lehet mindenki Magnaud. Ki nem érzi
magában a reformátori erõt, az ne reformáljon. Ha valaki a törvény gyilkoló
betûit csak vérengzõbbekké tudná tenni, az maradjon meg a törvény betûinél. Aki
pedig a betûkre is rálicitál, az az istenítéleteket akarja visszahozni a földi
jusztíciában.
Oláh
Lajos két törvény mellett tett egyszerre tanúságtételt [!]. Az egyik törvény ma
még nem kodifikált, de az lesz valamikor. Látják-e ezt, vagy nem látják a
nagyváradi törvényszéki palotából, az mindegy. A világ azért nem áll meg s
halad a szociális igazság útján. Ez az igazság ma még csak az Oláh Lajosok
etikája, de õ nekik ez már törvény.
Ezt
a törvényt tiszteli Oláh Lajos s az a hite, hogy a polgári társadalom a
polgárokért áll fent s ebben a polgári társadalomban nincs felségesebb a
polgári becsületnél.
A
másik törvény a muszáj-törvény, a folyton változó. Az, amelyet kodifikáltak, s
melynek egyik õre Fassie bíró is. Oláh Lajos e mellett a törvény mellett is
tanúságtételt tett [!]. Ez a törvény neki jogot ad, hogy a polgári becsületre
hivatkozást többre tartsa kegyes és naiv formuláknál. Oláh Lajos tehát két
törvényt tartott meg s ezért megintette a törvények õre olyan módon, milyet
egyetlen törvénydarabocska sem menthet.
Megpróbáljuk
magyarázni a dolgot. Fassie bíró minden bizonnyal jámbor ember, a világ
állapotával megelégedett, Istent félõ, komoly. Ilyen ember fél természetesen a
nyughatatlan individiumoktól [!], akik nincsenek a mai világ sorával megelégedve.
Az is majdnem bizonyos, hogy Fassie bíró úr a szocialistákat veszedelmes
felforgatóknak tartja. Nincs ezen mit szégyenkezni. Ám mindez Fassie úr privát
úri vélekedése lehet. A bíró, ha nem érti meg a forrongó társadalmat - nem
kötelessége megérteni - olvassa a fejekre a paragrafusokat.
A
mai rendet ne próbálja saját taktikája szerint is védeni. Legyen nyugodt.
Elvégzi ezt helyette a társadalom uralkodó osztályain épült törvényhozó
hatalom.
A
bíró - ismételjük -, ha jobban nem cselekedhetik, legalább ne licitáljon rá az
uralkodó társadalmi osztályok kodifikált önzésére: a paragrafusokra. Így is
sújthat elég erõsen. Tudja ezt Fassie bíró úr…
Azért
foglalkoztunk pedig hosszasabban a dologgal, mert a nagyváradi törvényszéknek
egész sereg Fassiéje van, sõt fassiebbje és legfassiebje is.
Nagyváradi Napló
1902. szeptember 6.
A. E.
|