Úgy
lesz bizonyára: ez a század a szövetkezések százada lesz. A rokon erõk
egyesülni fognak mindenütt a nagy és közös célokra. Ha jól emlékszünk, Pollák
Illés fejtette ezt ki legformásabban nemrégiben. Ez az általános szövetkezés a
beharangozója a világ eljövendõ szociális átalakulásának s konzekvenciája és
igazolása is egyúttal az evolúció törvényének.
Genf
városában gyönyörû és hatalmas szövetkezést pecsételtek meg a napokban. Ez a
szövetkezés a világos fejû emberek szövetkezése. A világ szabadkõmívesei
gyûltek össze Genfben s kimondták, hogy a nemzeti és állami eszme tiszteletben
tartásával a jövõben szorosabb viszonyt tartanak fent a világ szabadkõmíves
páholyai, hogy sikeresebben irányíthassák nagy emberi célokért folytatott
küzdelmeiket.
A
világ minden józanul és nemesebben gondolkozó emberének örömmel kell eltelnie a
genfi szövetkezés hallatára. Szükségesebb idõben nem is történhetett volna ez a
szövetkezés. Nagy és ködös homályosság készül az emberiségre borulni.
Szövetkezniök kell azoknak, kik a világosságot szeretik.
Szövetkeznek
ám mások is. Csak a genfi kongresszus elõtt valamivel tartották például
kongresszusukat a német ultramontánok. Ezen a kongresszuson egy ultramontán
vezér az egész világon szenzáció számba mehetõ vallomást tett. Azt mondta
tudniillik, hogy a klerikalizmus hajdani való nagy ellensége, a liberalizmus,
megjuhászodott már egészen s nem veszedelmes ellenség immár. Hiszen sokan
vallották eddig is ezt, de micsoda jelentõséget nyer mint klerikális beismerés
s micsoda tátongó mélységét mutatja meg a veszedelemnek.
Való
és igaz. Ma már a liberalizmus ajkakon élõ frázisnál alig több. Hiszen éppen ma
olvassuk, hogy Károlyi Sándor gróf liberális alapon akar létesíteni keresztény
szövetkezeteket. Önérzetes szabadon gondolkozó ember nem sokára röstellni fogja
magát liberálisnak vallani. Más részrõl pedig egyszerûen beledobni magukat a
szocializmus karjaiba ma még sokaknak nincs hajlandóságuk, kivált nálunk, hol
zöld vezetés még zöldebb propaganda kissé diszkreditálták a szociáldemokráciát,
mint pártszervezetet.
Ebben
a se kint - se bent állapotban rejtõzik különösen minálunk a veszedelem. Ezért
lehetséges nálunk szabadelvû párt klerikálisokkal, konzervatívokkal,
agráriusokkal és antiszemitákkal, mint a kormánypárt és a Kossuth-párt példája
mutatja, s ezért lehet az elsõ õszinte szót torokba fojtani, mint az
Vázsonyival történt.
Ne
tessék hinni, hogy másutt különb a helyzet. Németországra valósággal ráfeküdt a
reakció, a francia kultúrharc a klerikálisok nagy hatalmát mutatja, Angliában
konzervatívek kormányoznak, a belgiumi szomorú állapotokat ismerjük. A
sötétség internacionális hódításokat tett.
A
társadalmi nyomorúságok pedig nagyobbak mint amennyit a politikai nyomorúságok
sejtetnek. Az aránytalanságoknak, igazságtalanságoknak, nyomorúságoknak és
betegségeknek vérzõ és fekélyes teste ma minden társadalom.
A
genfi szövetkezés - ismételjük - nem történhetett volna szükségesebb idõben.
Nem biztat bennünket gyors és nagy diadalokkal, de eltölt bizonyos reménnyel és
bátorsággal, hogy nem oltottak ki még minden világosságot a földön s
szervezett, nagy és lelkes serege van a világosságnak.
Olyan
szerencsétlen, kicsiny, a többinél is sötétebb országban, mint a mienk,
különösen szent és nagy missziójuk van a világosság apostolainak, a
szabadkõmíveseknek. Adjon most nekik nagyobb erõt, hitet és bátorságot a genfi
szövetkezés. A humanizmus és világosság nevében törjenek elõre. Törjenek pedig
elõre nyíltan, bátran és harciasan. Õket a porondon kell látniok nyílt
küzdelemben azoknak, kik a mai szomorú, sötét idõkben már minden reményeiket
kezdik elveszíteni!…
Nagyváradi Napló
1902. szeptember 13.
A. E.
|