103. SZÖVETKEZÉS A VILÁGOSSÁG NEVÉBEN

Úgy lesz bizonyára: ez a század a szövetkezések százada lesz. A rokon erõk egyesülni fognak mindenütt a nagy és közös célokra. Ha jól emlékszünk, Pollák Illés fejtette ezt ki legformásabban nemrégiben. Ez az általános szövetkezés a beharangozója a világ eljövendõ szociális átalakulásának s konzekvenciája és igazolása is egyúttal az evolúció törvényének.

Genf városában gyönyörû és hatalmas szövetkezést pecsételtek meg a napokban. Ez a szövetkezés a világos fejû emberek szövetkezése. A világ szabadkõmívesei gyûltek össze Genfben s kimondták, hogy a nemzeti és állami eszme tiszteletben tartásával a jövõben szorosabb viszonyt tartanak fent a világ szabadkõmíves páholyai, hogy sikeresebben irányíthassák nagy emberi célokért folytatott küzdelmeiket.

A világ minden józanul és nemesebben gondolkozó emberének örömmel kell eltelnie a genfi szövetkezés hallatára. Szükségesebb idõben nem is történhetett volna ez a szövetkezés. Nagy és ködös homályosság készül az emberiségre borulni. Szövetkezniök kell azoknak, kik a világosságot szeretik.

Szövetkeznek ám mások is. Csak a genfi kongresszus elõtt valamivel tartották például kongresszusukat a német ultramontánok. Ezen a kongresszuson egy ultramontán vezér az egész világon szenzáció számba mehetõ vallomást tett. Azt mondta tudniillik, hogy a klerikalizmus hajdani való nagy ellensége, a liberalizmus, megjuhászodott már egészen s nem veszedelmes ellenség immár. Hiszen sokan vallották eddig is ezt, de micsoda jelentõséget nyer mint klerikális beismerés s micsoda tátongó mélységét mutatja meg a veszedelemnek.

Való és igaz. Ma már a liberalizmus ajkakon élõ frázisnál alig több. Hiszen éppen ma olvassuk, hogy Károlyi Sándor gróf liberális alapon akar létesíteni keresztény szövetkezeteket. Önérzetes szabadon gondolkozó ember nem sokára röstellni fogja magát liberálisnak vallani. Más részrõl pedig egyszerûen beledobni magukat a szocializmus karjaiba ma még sokaknak nincs hajlandóságuk, kivált nálunk, hol zöld vezetés még zöldebb propaganda kissé diszkreditálták a szociáldemokráciát, mint pártszervezetet.

Ebben a se kint - se bent állapotban rejtõzik különösen minálunk a veszedelem. Ezért lehet­sé­ges nálunk szabadelvû párt klerikálisokkal, konzervatívokkal, agráriusokkal és antiszemiták­kal, mint a kormánypárt és a Kossuth-párt példája mutatja, s ezért lehet az elsõ õszinte szót torokba fojtani, mint az Vázsonyival történt.

Ne tessék hinni, hogy másutt különb a helyzet. Németországra valósággal ráfeküdt a reakció, a francia kultúrharc a klerikálisok nagy hatalmát mutatja, Angliában konzervatívek kormá­nyoznak, a belgiumi szomorú állapotokat ismerjük. A sötétség internacionális hódításokat tett.

A társadalmi nyomorúságok pedig nagyobbak mint amennyit a politikai nyomorúságok sejtetnek. Az aránytalanságoknak, igazságtalanságoknak, nyomorúságoknak és betegségeknek vérzõ és fekélyes teste ma minden társadalom.

A genfi szövetkezés - ismételjük - nem történhetett volna szükségesebb idõben. Nem biztat bennünket gyors és nagy diadalokkal, de eltölt bizonyos reménnyel és bátorsággal, hogy nem oltottak ki még minden világosságot a földön s szervezett, nagy és lelkes serege van a világosságnak.

Olyan szerencsétlen, kicsiny, a többinél is sötétebb országban, mint a mienk, különösen szent és nagy missziójuk van a világosság apostolainak, a szabadkõmíveseknek. Adjon most nekik nagyobb erõt, hitet és bátorságot a genfi szövetkezés. A humanizmus és világosság nevében törjenek elõre. Törjenek pedig elõre nyíltan, bátran és harciasan. Õket a porondon kell látniok nyílt küzdelemben azoknak, kik a mai szomorú, sötét idõkben már minden reményeiket kezdik elveszíteni!…

Nagyváradi Napló 1902. szeptember 13.

A. E.