- Egy egylet
feloszlatásának története -
A
nagyváradi felsõ kereskedelmi iskola ifjúsága nemrégiben alakított az iskola
kebelében egy humánus célú hasznos egyesületet, egy ifjúsági segélyegyletet.
Az
egylet megalakult, megválasztotta tisztikarát és választmányát. Evvel aztán be
is fejezte életét. Az iskola igazgatója, Kovács S. János dr. föloszlatta az
ifjúsági egyesületet. E föloszlatás oka és története elég érdekes.
A
nagyváradi felsõ kereskedelmi iskolának pár év óta Kovács S. János dr. az
igazgatója. Az igazgató úr nem azok közül az emberek közül való, akik sok vizet
zavarnak. Szimpla, alapjában jámbor, szerencsés körülmények között esetleg
jóravaló ember is. Mégis e pár év alatt sikerült neki annyi antipátiát
szerezni, amennyit nem szoktak olyan kicsi egyéniségek, mint amilyen õ.
Nyilván
nem valami világos agyvelõ a Kovács S. Jánosé, de például a nagyváradi és Bihar
vármegyei társadalomnak akárhány szereplõje békében ellehet és szerepelhet
hasonló világosságú agyvelõvel. Kovács S. Jánosnak az a baja, hogy sok benne
a közlékenységre való hajlandóság s a bátorságnak az a fajtája, mely nem a
nagyobb kaliberû és jószemû emberek erénye.
Még
élénk emlékezetben lehet Kovács S. Jánosnak az a szerencsétlen szereplése,
mikor a sajtó munkásairól mondott volt a Szigligeti-társaságban kritikát.
Tudomásunk van például arról is, hogy Bozóky Alajos jogakadémiai igazgató sincs
valami nagy véleménnyel a neki nagyon liberális sajtóról, de Bozóky már öreg
ember s a nagyváradi jogakadémia hivatalos ápolóintézete a klerikalizmusnak.
Ám Kovács S. Jánosnak még ez a két joga sincs meg a reakcionárius
gondolkozáshoz és - szerepléshez.
A
Szigligeti társaságbeli botlás nem utolsó és egyetlen volt. Követte ezt még
egynéhány eset s valamennyi esettel harmonizált az igazgató úr egész társadalmi
szereplése.
Most
aztán igen súlyos esetet produkált Kovács S. János úr.
A
felsõ kereskedelmi iskola tanulói ifjúsági segélyegyletet alakítottak. Egy
délután megejtették a választásokat. A felsõ kereskedelmi iskola ifjúsága olyan
érett és elfogulatlan, mintha nem Kovács S. János volna az igazgatója s így
egészen véletlen mûve, hogy az egylet tisztviselõivé mind zsidó vallásúakat
választottak, ámbár a választmányban viszont két vagy három keresztyén ifjúnak
hely jutott. Dehogy is volt ebben egy csöppnyi szándékosság. Ez egészen
természetes. Az iskola ifjúsága majdnem teljesen zsidó vallású. Alig
tíz-tizenkét keresztyén tanuló van, a kereskedelmisták között. Ha valaki
okvetlenül felekezeteskedik, akkor is megkapja e választásban a maga szája íze
szerint való arányt.
Nem
így gondolkozott Kovács S. János. Beállított másnap az osztályokba rettenetes
dühvel:
-
Így csinálják maguk az antiszemitizmust. Ne csodálkozzanak, hogy szaporodnak az
antiszemiták. Nem tûrök meg tisztán zsidó tisztikart. Vegyék tudomásul, hogy az
egyletet föloszlatom!…
És
föloszlatta. Így történt. Kijelentjük, hogy tanárok és tanítványok között
afférok tárgyalására nem szoktunk teret adni. De ez az eset egészen más szabású
és nagyon súlyos. Kijelentjük azt is, hogy ezt a dolgot hiába is próbálja
letagadni Kovács S. János, mert különben kénytelenek lennénk ellene saját
növendékeit tanúkul fölhívni.
A
nagyváradi kereskedelmi csarnok nagy áldozatokkal tartja fent a felsõ
kereskedelmi iskolát. Ítélkezni nem akarunk az ügyben. Ítélkezzék s bizonyára
szigorúan fog a csarnok.
Nagyváradi Napló
1902. szeptember 20.
|