|
Az
ördögnek van kedve Bartha Miklóst bántani. Mióta újra lovagias férfiú lett,
azóta pláne nem. Elvégre avval, akinek Kóbor Tamás a beleiben gázolt, akit mi,
nagyok és kicsinyek sokszor megrugdostunk s aki ezután becsület-ügyekben
bíráskodik - mi történhetnék? Még vakmerõbbé válik. Pedig oh be vakmerõ ez a
Bartha Miklós!… Jezsuita lapjában most névtelen cikket olvasunk. Esküdni
mernénk, hogy õ írta, vagy õ íratta. Valóban, nem csalódnak, kedves olvasók. A
gazdáit védi Bartha Miklós. Károlyi Sándort és a többit. Hitvány ez a védelem.
De hány naiv lelket mételyezett meg már a hitványságaival Bartha Miklós úr!
Most Sándor Pálra haragszik. És a védelem végén megnyugtatja a „józan”
zsidókat, hogy õ csak a mérges zsidókra haragszik, aztán így tesz pontot a
védelemhez: „a Vázsonyi-féle temperamentumok föllépését éppen a felekezeti béke
érdekében kárhoztatja ebben az országban mindenki”.
No
hát ez már nagyon sok vakmerõség! Nem Bartha Miklós a fõcsatlós a becsületbíró
agyontaposott, összerugdalt ember, hanem a gazdái érdemelnek érte pofont. Hát
nem kellenek ugye a Vázsonyi-féle temperamentumok? Hiszen tudtuk mi ezt. De
hogy merték ilyen vakmerõen kiíratni a lapjukban?…
Jó.
Elmondjuk mi, milyen temperamentumokra van szükségük a Bartha Miklós gazdáinak.
Sok-sok millió birkatemperamentumra legelõször is. Sok-sok millió parasztra,
aki mind szeresse a száraz fekete kenyeret, a jó levegõjû falut és a túlvilági
kárpótlást ígérõ papot. És azután? Mágnásokra, buta mágnásokra, akik kártyázni,
szeretkezni, inni s pöffeszkedni jól tudnak, de a finánciák tudományából századrészét
sem a Károlyi Sándor gróf tudományának. Papokra, kik õrködnek a
birkatemperamentumok birkasága érdekében, de tüzessé válik a temperamentumuk,
mihelyst egy kis világosság fenyeget. Jámbor lateinerekre, kik meg vannak a
sorsukkal elégedve. Iparosokra és kereskedõkre, kiknek több ambíciójuk nincs,
mint hogy a Károlyi Sándorok birkáinak szükségletét fedezzék.
Ilyen
temperamentumok kellenének a magyar oligarcháknak. Szeretnének néhány
dominiumot csinálni ebbõl az országból. Kasznár-rendszert igen. De mennyire
igazuk van Vázsonyi Vilmosnak és Sándor Pálnak!… Aztán, mert gyalázatosan sok a
szabadság még mindig. Egyelõre szükség van a Bartha Miklósokra és a Buday
Barnákra is. Egyelõre…
Csodálatos
dolog, hogy ezek az emberek nem érzik, mint növekedik ellenük a gyûlölet. Nem
érzik, hogy egy nagy-nagy sereg van már, melynek dühtõl szorul ökölbe a keze,
ha például a Károlyi Sándor gróf nevét csak hallja is. Hát nem számolnak ezek
avval, hogy mi lehet ez egyre gyûlõ gyûlöletbõl?
A
temperamentumokról akarunk írni különben csupán. Az agrárius, antiszemita banda
vakmerõségérõl. De a jogos düh elragadta a tollunk. Pedig mi még békés
temperamentumúak vagyunk. Vigyázzanak a Károly Sándorok és csatlósaik. Olyan
idõk járnak, hogy csudák is eshetnek. Mi, polgárok birkábbak vagyunk a
birkáknál. Mi tûrjük a megnyúzatást békésen. De a sok millió birka proletárból
vérengzõ vadakat csinálhatnak a Károlyi Sándorok. Néhány fõúr vadászterületet
akar ebbõl az országból. Vigyázzanak, mert ha így dolgoznak, a vadak fognak
vadászni.
Ez
a figyelmeztetés sohasem felesleges azoknak a temperamentumoknak, melyek azt
hiszik, hogy Bartha Miklósokkal is le lehet csendesíteni a Vázsonyi-féle
temperamentumokat.
Nagyváradi Napló
1902. szeptember 26.
A. E.
|