- Cook embere a régi
-
Utazott
tegnap a Cook embere. Nem úgy, mint egykor. Elmúlt a hatalom s eltûnt vele a
nimbusz. Minden megváltozott. Csak õ nem változott, a Cook embere. Hegedüs
Sándor úr tudniillik, aki prototípusa a legújabb magyar korszak egy fajtájának,
a fórum elszánt strébereinek.
Együtt,
azaz egy vonaton utaztak Jókai Mór és Hegedüs Sándor, Jókai Mór és családja s
Hegedüs Sándor és családja. Együtt értek tegnap délben Nagyváradra is. A
kolozsvári ünnepre utaztak mindannyian.
Kicsoda
Jókai Mór? Talán még így és ily módon sem volna szabad azt kérdeznünk. A mi
szentünk, a mi legnagyobbunk, kirõl már vitázni nem lehet. Egy megelevenedett
Pantheon. A mi büszkeségünk. Óh, legyen az még sokáig.
Kicsoda
Hegedüs Sándor? Ma már senki. Volt magyar miniszter, volt hírlap-nagyság. Volt,
volt… És ami volt, azzá mind Jókai által leve. Ma senki és semmi. Ma már
eldobódott a Jókai nimbuszának nagy cirkulusából is. Ma már Jókaiért sem kell
tûrnünk a Cook emberét.
De
Hegedüs Sándor nem akarja ezt tudni. Igazi parvenü módjára parvenü családjával
együtt még mindig marni akar és marni szeretne. Persze azt marná meg, akinek
mindennel tartozik, a mi legnagyobbunkat, a mi szentünket, Jókait s akit Jókai
legjobban szeret, legjobban szerethet, hûséges szép hitvesét.
Nem
frissítjük, amik nemrégiben történtek. A marni akaró szájra rávertek. De Cook
embere nem javul.
Együtt
utaztak tegnap. Együtt szálltak vonatba Budapesten. Alighogy Jókaiék
beszálltak, Hegedüsék táblát akasztattak ki a maguk kocsi-szakaszára:
Bérelt szakasz.
És
bezárkóztak. Pedig jól tudták, hogy az ördög sem veszi észre õket. Hogy venné
észre a mi szentünk és legnagyobbunk? De Cook embere csak lármát és reklámot
akar.
Megérkeztek
Nagyváradra. Jókaiék kiszálltak. Õk nem. Tüntetni akartak? Az ördög sem tudta,
hogy õk léteznek és utaznak. Õk bent ebédeltek s csak a tóduló pincérsereg
sejtette velünk, hogy a vonaton parvenü utazik. Valószínû, hogy táviratilag
rendelte meg az összes pincérgárdát. Valaha, a szép miniszteri korban ingyen
ment mindez. Ma már drágább a parvenüsködés.
Zúgott,
zengett az éljen a nagyváradi pályaudvaron. A Jókai párt az októberi
sugárözönnél melegebb és tisztább szeretet ömlötte körül. Hegedüséknél a
függönyök meg lejjebb szálltak. Cook embere érezhette nagy semmiségét. Még az
elõre megrendelt és megfizetett pincérek sem tudtak többet, csak hogy utazik
egy pöffeszkedõ uracska a családjával.
Cook
embere a régi. Az üres, a hencegõ, a hálátlan. De azt láthatta, hogy a világ
megváltozott. A miniszter, a Jókai által miniszter muszájból volt valaki,
Hegedüs Sándor senki.
Hegedüs
úr, Önt szerették volna a nagyváradi állomáson tegnap leabcugolni. Azért nem
tették, nehogy azt találja hinni, hogy Ön valaki. Ön a Cook embere. Letörött
stréber. Még csak meg sem veti senki…
Nagyváradi Napló
1902. október 11.
|