|
A
katolikus nagygyûlés harcias pátere, Prohászka úr, akinek hellyel-közzel
korcsmai stílusú beszédje kéjes gyönyörûséggel töltötte el a megjelent mágnás
dámákat és urakat - neki rúgtatott a humanizmusnak is. A humanizmus - mondta
Prohászka páter - leánya a krisztianizmusnak s nem szabad tûrni, hogy a leány
az anyja fejére nõjön. Kegyetlenebb mondása nem volt ennél Prohászka úrnak s
így bizonyosan tudjuk, hogy ezt tapsolták meg legjobban az áhítatos mágnás
dámák parányi kacsói s a többi fõúri és papi tenyerek. Mert voltak nagyobb
mondásai is Prohászka úrnak, de azokat nem lehet komolyan venni. Ez a mondása
azonban több a programnál. Egy nagy ellenséges valóság, mellyel számolni kell s
melynek nagy erejétõl mostanában különösen kell félteni a világot. A
rekatolizálástól nem ijedünk meg, de a humanizmus nagy apparátussal való
lejáratásától igen.
Hogy
voltaképpen mint áll ez a dolog, íme egy kis példa. A humanizmus azt mondja
szigorú december táján:
-
Nem tudlak isteni csodával, egyszerre megváltani benneteket, szegény éhezõk és
nyomorultak. De nyomorotokat enyhíteni kell. Itt az ingyen kenyér, a leves és a
tej.
És
erre Prohászkáék így válaszolnak:
-
Mi nem adunk ingyen kenyeret, ingyen levest, ingyen tejet, de adunk megváltást
és túlvilági boldogságot.
Tetszik
most már látni, hogy az alma milyen messze esett a fájától s milyen nagy a
különbség az anya és a leánya között?
Itt
a régi harc újult meg. El akarják venni az emberektõl a világosságot s
kárpótolni akarják avval az ígérettel, hogy majd az örök világosság fényeskedik
neki[k]. És ma még milliók növekednek s élnek Prohászkáék szárnyai alatt. Ma
még sok millió naiv ember megelégszik a másvilág ígéretével s engedi a földi
világot a Zichy grófoknak, Eszterházyéknak. Ezért átok és veszedelem a
harcbahívás a humanizmus ellen. De azt mondtuk, hogy kegyetlen is. Az anya nem
olyan rossz, mint amilyennek Prohászkáék hirdetik. Krisztus a legelsõ és
legnagyobb humanista volt és sohse hirdette, hogy az ecclesia: militans legyen,
sem azt, hogy millióknak kell sötétségben és nyomorban élniök a dús fõurak és
fõpapok kedvéért. Anya éppen olyan irgalmas volt, mint a leánya és Krisztusnak
legméltóbb követõi: a humanisták. És akárhogy szörnyûködjenek a farizeusok: a
szabadkõmívesek is, a humanizmusnak e diakónusai. A katolikus nagygyûlés
eseményeire nem reflektáltunk eddig s nem akarunk ezután sem. Mert a türelmesek
mi vagyunk. De a humanizmus ellen harcoló prohászkáknak odakiáltjuk:
-
Gyalázzátok az anyát és leányát. Ellenségei vagytok a krisztianizmusnak és
humanizmusnak, mi voltaképpen egy. Résen leszünk, óh, ecclesia militans!…
Nagyváradi Napló
1902. október 19.
|