117. KIK AZ IZGATÓK?

A nemzetközi szocialisták lapját a „Népszavá”-t figyelni és olvasni szoktuk, mivel pedig mint „burzsoa”-hírlap cserepéldányra nem reflektálhatunk, rendszerint meg szoktuk venni a Népszavát. Ma hiába küldtünk érte a rendes trafikba, Nagyváradra egy árva numerus sem érkezett a lapból s nem érkezett máshová sem. A legutolsó számában egy cikk jelent meg a cselédpénztár ellen. A vehemens bírálat írója nem durva hangon, de annál élesebb tenorban szólt a cselédpénztárak szervezetének káros voltáról s szociológiai szempontból annak nem egy alapos hiányáról rántva le a leplet, kikel az intézmény ellen. A budapesti rendõrség ügyeletes tisztjei, a törvényszék vizsgálóbírája megkeresése folytán szerdán este megjelentek a keleti pályaudvaron levõ 72. számú postahivatalban s a b. t. k. 182. §. 2. pontjában meghatározott izgatás miatt a Népszava fenti számaiból több ezer példányt lefoglaltak és elkobozták. A lappéldányokat a rendõrségen lepecsételték és átadták az ügyészségnek. E kis kalamitás miatt nem olvashattuk ma a szocialisták lapját.

Aki eddig föl nem háborodott, az dobja el ezt a lapot s az én írásomat. Mi ellen izgatott a Népszava? A cselédpénztár ellen. Hogy az ördög akárhová tegye a világos vizsgálóbírói és rendõri koponyákat! Hát itt tartunk már? Hát föltámadt a Perezel korszak szociálista-kopó betyár-romantikája? Vadászni kell újra az izgatókra?

Eltöröm a pennámat s jelentkezem Ember Géza vizsgálóbíró és Nagy Géza kir. ügyész uraknál. Jelentkezem, mielõtt Gerõ Ármin elõvezettetne. Engem csukjanak le elõre. Mert ha a cselédpénztár kritikája izgatás, én nem tudok egyetlen sort sem írni izgatás nélkül. Annyi jogon, amennyivel a „Népszavá”-t konfiskálták, engem bedutyizhatnak, ha a Perényi József hangja ellen izgatok, vagy ha konstatálni merem, hogy szemetes a Bémer tér. Ha minden kritika izgatás, akkor Magyarországon csak a vizsgálóbírák, ügyészek, rendõrök, süketnémák és hülyék egzisztálhatnak, vagy még azok sem.

Amennyire átnyargalhattam a budapesti lapokon, úgy vettem észre, hogy egyetlen lapon kívül, mind egyszerûen, minden megjegyzés nélkül regisztrálja a konfiskálás megtörténését. Mi ez? Opportunizmus, gyávaság vagy sötétség? Hiszen ez mindannyiunk ügye - kik mást is akarunk nyomtatásban látni a félhivatalos és egész hivatalos sajtóirodák zöngeményeinél. Mind­annyiun­kat fenyeget a konfiskálás és a dutyi. Hiszen ezt ma Magyarországon könnyen kivívjuk. Avval fenyeget például ma engem a nagyváradi pénzügyigazgatóság, hogy bebörtö­nöznek, ha pontosabban nem fizetem a - hadmentességi adómat. Ma már minden kényelmes vagy kellemetlen vonatkozásomban az államhoz: ott fenyeget a rendõr és a dutyi. De ez mind kismiska a sajtó és a nyomtatott kritika veszedelme mellett. A legkisebb õszinte mondásunk izgatás lesz s a „Népszava” után sorra jövünk.

Utoljára megkísértem ezúttal még az izgatást. Ezennel izgatok az igazi izgatók ellen, a paragrafusok dühödtjei, az okvetetlenkedõ bürokraták, a rendõr-állam fábrikálói ellen. Izgatok és állítom, hogy õk háborgatják meg a békés ezrek lelkét s õk csinálják meg azt, amivel a felforgatókat gyanúsítják. Akik még tehetnek valamit, tegyenek az izgatók ellen. Õk rendõr-államot akarnak s konfiskálni azt a kis szabadságot is, ami eddig volt. Az eredmény könnyen lehet az, hogy mind többen fogják belátni, hogy eddig is eléggé rendõr-állam voltunk s a szabadság csak a kiváltságosoké.

Hát különben csak izgassanak a hivatalos izgatók!…

Nagyváradi Napló 1902. október 24.

A. E.