|
Hódolva
üdvözöljük Nagyváradon Bourbon Alfonzó herceg õ fenségét, ezt az elegáns,
érdekes urat, aki õséül vallja Martell Károly öccsét, jusst formál Európa
legsugarasabb multú trónusához s most rajongója egy szentséges ideának, akár
mint Mezõfi Vilmos s lakik a Rimanóczy szálló polgári szobájában, hol eleddig
Szoyer Ilonka volt a legillusztrisabb lakó.
Nem
vágódunk hasra sem a trónra áhítozó, sem a trónon pöffeszkedõ urak elõtt, bár nem
ódázunk ellenük, mint Ábrányi Emil. Mégis megreszkettünk egy percre mi, két -
egy kissé nihilista újságíró, - hogy beállítottunk hozzá, úgy, amint a
munkánkból kikeltünk s beszéltünk vele, mint dr. Bartha Ferenc úrral; vele, aki
II-ik Fülöp trónjáért pályázik, mely megcsinálta legelõkelõbb és leggyilkosabb
mûvészetét a formáknak, a spanyol etikettet.
Daudet
után olcsó dolog volna gúnyolódnunk a koronátlan uralkodón s olcsó demokratáskodással
napirendre térnünk Bourbon Alfonzó nagyváradi látogatása fölött. De ez elõtt a
koronátlan úr elõtt meghajlunk. Ez maga egész emberségében imponáló s csak
megható. Bámulva nézzük ezt az embert, akit a maga nem közönséges intellektusa
kiválaszt a maga fajtájából, aki több tud lenni, mint spanyol infáns: hivõ és
munkás ember, rajongó és apostol.
Bourbon
Alfonzó herceg a világ mai beosztásában akár ki sem búvik a XII-ik századból.
Úgynevezett vérbeli herceg, ma még középkort rendezhet be maga körül, föltéve,
hogy londoni expedíciót nem tesz, mint az ifjú és bohó Braganza. De hajtókat
bátran lövöldözhet, hiszen ez még a montenegrói Mirkó úrfinak is szabad. És
Bourbon Alfonzó herceg fölcsap egy szentséges és szépséges idea rajongó
lovagjává, szentlélek lovagjává, mint Heine mondta. Isten bocsáss: majdnem
újságíróvá.
Nekem,
neked s mindannyiunknak, ha a koponyánk jószabású, erõnkbe sem kerül, hogy
intelligensek legyünk. De micsoda erõnek és világosságnak kellett megszállnia
Bourbon Alfonzó herceget, hogy apostolává szegõdjék egy nagy emberi ideának,
hogy dolgozzék a világ összes millióiért, a minden õsök nélkül valókért, a
haladás világszelleméért, mely a trónokkal is le fog valamikor számolni! Olcsó
demokraták, sejtitek-e, micsoda nagy erõ és nagy megvilágosodás kell ehhez?…
Bourbon
Alfonzó herceg a párbaj ellen harcol, a lovagias barbárság ellen, amit
Coudenhove gróf „der Minotaur der Ehre”-nek nevez. Tartalmat ad az életének.
Hite és célja van. Ez az ember nagy ember. Annyival nagyobb, mert a maga
nagyságáért egy világot s egy sok száz éves históriát tagad le minden szépségével
és hazugságával együtt.
Mély
hódolattal üdvözöljük Bourbon Alfonzó herceg õfenségét.
A
királyi hercegek egymást érhetnék mitõlünk Nagyváradon. Talán meg se látnók
õket. Bourbon herceget hódolva köszöntjük!…
Nagyváradi Napló
1902. november 4.
Ady Endre
|