|
- Ady Endréről
-
A
„Debreczen” címû lap, egyik legközelebbi száma „Ady Endrérõl” címû tárcát
közöl. A tárcacikk írója „Szabad hajdú”, mely ifj. Móricz Pál szerkesztõ ismert
író neve. Ady Endre „Dankó Pista” címû, a napokban közölt versének ötletébõl
íródott ez a cikk, melyet érdemesnek tartunk leközölni. A cikk a következõ:
Ady
Endrérõl, az ösmert nevû váradi újságíróról, ifjú írótársamról írok néhány
sort, mielõtt a nekem tetszõ egyik versét, az õ utólagos jóváhagyása mellett
közölném.
Nem
cimboraságból írok felõle. Hisz mi ketten nem is ösmerjük egymást. Amennyiben
pedig írásainkból ösmerhetjük egymást, ez az ösmeretség korántsem kapcsolta
össze a lelkünket… Sõt Ady írótársamnál, mint a heves ifjúnál természetesebb
is, többször élesebben tört ki az ellenszenv. De elõttem az õszinte ellenszenv
tiszteletreméltóbb, mint az alattomban áskálódó hamis barátság, azért
ellentétes irányunk, az írásunkban dicsõített elvek, eszmények ellentéte dacára
is érdekkel olvasgattam az Ady E. lávaként izzó, de sajnos, többször lávaként
is pusztító cikkelyeit melyek azt a meggyõzõdést gerjesztették bennem, hogy Ady
Endre tehetségét rosszra fordítja.
Pusztít,
rombol, tagad, csúfolkodik, gyûlölködik azon körben: meddig ereje hat, és éppen
azokkal szemben mostoha, kiknek vérébõl származik, kiknek egyéb bûnök nincs,
minthogy dacára a Vázsonyi-féle újmódi piros lobogónak, hûségesek a magyar föld
és a magyar faj cicomázatlan erõs Istenéhez. Noha Ady Endre szerint
„honkanászok”, hülyék az ilyenek, a világpolgárság piaci csurapéjáért nem
akarják kifordítani önmagukat a magyarbõrbõl… Pedig Ady Endre is ebben a bõrben
született és saját példájából okulhat, minél inkább szabadulni akar belõle,
annál inkább pusztul, sorvad az ereje és a vedlésnél tovább nem viheti. És a
születéssel együtt fakadt, a neveléssel együtt fejlesztett nemzeti eszményeket
tagadván, azokat végleg nem irthatja ki és bármily tarkabarka idegen köntöst
ölt is magára, az idegen Istennek nem férkõzhetik közelébe.
Mi
vár így reá? Csalódások. Késõi bánat. Erõt, tehetséget, emésztõ meddõ küzdelem.
A meghasonlás.
És
midõn az õsi erõs éltetõ napsugárt megveti, tévelyeg. Hová vezetheti az útja?
Görögtüzes, jégvirágos, rideg, hideg, idegen világba… Midõn becsapódott mögötte
a kriptaajtó - íme a küzdés vége - jégtrónusról, megközelíthetetlenül vigyorog
reá a vágyvánvágyott eszmény a nehéz arany és gyémántköntösös idegen bálvány
Isten, mely érzéketlen iránta… Ekkor majd azokról a csúfolt, megtagadott
mezõkrõl életvigasztaló ereklyeként hatna egyetlen mezei árva virágszál is…
És
higgyétek el, de higgye el nekem azt különösebben Ady Endre is, az én lelkemben
az ellenszenv zordon húrja már engedett, sõt - midõn vergõdéseit figyelem -
részvétté lágyult át. Görögtüzes, jégvirágos világ az övé, melyben a múló,
maradandó, hatás nélküli diadalokat áldozatként dobott szíve vércsöppjei árán
erõszakolta ki Ady, az újságírás Molochjának karmai között vergõdõ magyar
költõ.
Azt
is feltételezem, hogy látszólag nem ilyen csüggesztõ az Ady Endre helyzete.
Nevetgélve, bútfelejtõ poharakat koccintgatva, mesterséges izgalmak által
mámort erõszakolva, újságírói szertelenkedések miatt olcsó tömjénben förösztve,
elégedetlenséget, derût színlelve éli az Istenkísértés sorvasztó napjait de
mindezt pedig nem bizonyítom mással, mint Ady Endrének alább következõ gyönyörû
költeményével, melyet Dankó Pistáról írt és melyben keservesen, õszintén jajdul
fel az õ természetellenesen temetgetett, hiába temetgetett szenvedõ magyar
lelke…
Ady
Endre bizonyára hálás az ifj. Móricz Pál figyelméért, kit személyesen nem ismer
s kivel csak a laphasábokon akaszkodott össze egypárszor, de minden válasz
nélkül nem hagyhatja az ifj. Móricz Pál írását. Mi válaszolunk Ady Endre
helyett. Mi, akik legjobban ismerjük õt. Biztosan állítjuk, hogy Ady Endre nem
vágyik vissza abba a magyar bõrbe, mely sujtásos, sallangos, zsinóros, betyáros
ruhát kér. Eléggé magyar õ, mert hogy nem is lehet más s az a harag, melyet õ a
reakciós magyarság, olcsó nacionalizmus, fajtenyésztés agrárizmus iránt érez,
mindenkiben megvan, aki amellett, hogy magyar ember, kultúrember is akar lenni.
A népies nemzeti stílus hát az õ stílusa nem lehet. Kétségei minden modern
gondolkozó embernek vannak. De az Ady Endre kétségei nem olyanok, amilyeneket
ifj. Móricz Pál sejt. Egy csöppet magasabb régiókból valók. Egyébként világosan
lát, céljait ismeri s életével tud rendelkezni Ady Endre. Ifj. Móricz Pál
érdekes, csinos tehetség. Nagy tévedéseit is meg tudjuk érteni, Szeged,
Debrecen s a sok kedélyességével megejtõ és látásrabló magyar-kúria-élet
[okozza]. Velünk volna ifj. Móricz Pál, ha sorsa a szûk mezsgyék helyett az
országútra hozta volna ki, ahonnan látni lehet. Mindenesetre a nagy erejét
mutatja, hogy még így és még most is tud ellenfeleirõl elég hidegen ítélni. Mi
elõbb megtettük ezt s mindig sokat tartottunk ifj. Móricz Pál felõl s mindig
sajnáltuk, hogy az õ nagy ereje kicsi emberekhez illõ tollászkodás közben kopik
el.
Nagyváradi Napló
1902. november 6.
|