|
Nagyvárad
város tanácsa egy szótöbbséggel úgy határozott, hogy dr. Dési Géza, dr. Grosz
Menyhért, dr. Pácz Sándor, Szokoly Tamás és Halász Lajos indítványát a
militarizmus újabb éhségdühe ellen - elfogadásra ajánlja Nagyvárad város
közgyûlésének.
Ez
az egy voks, ez a döntõ egy voks, nagy esemény. Jelenti azt, hogy a világosság
be tudott már sugározni a bürokrata agyakba is és jelenti azt, hogy immár
minden agrárius, falukedveltetõ machináció haszontalan: a városok polgárságában
megszületett az, ami eddig a magyar földön hiányzott: az intelligens és
becsületes közvélemény. Budapest után Nagyvárad kiált vétót a militarizmus
pusztító szörnyetegének s Nagyvárad után biztosan jönni fognak Arad, Szeged s a
többiek is.
A
föld valóban forog. Nem azért, mert Prohászka Ottokár sem vonja ezt kétségbe,
nem azért, mert Fadrusz úr díszdoktorságot kap s nem azért, mert Lengyel Zoltán
a fõpincéri állást szeretettel ajánlja a Wallburg Ernõ magas rokonságának. A
tegnapi egy voks Nagyvárad város tanácsában jobban bizonyítja a föld forgását.
Kezdenek megérni már a hivatalos koponyák is a világosságra. Mernek vélekedni
azok is, akik eddig csak tagadni tudtak. Szegény Kálmán József! Kár, hogy ezt
nem érhette meg! Most csináltathatna vörös lobogót. Mert forradalom van a
világon. Istenien szép forradalom - a koponyákban s végre, végre már a magyar
koponyák sem megközelíthetetlenek.
Hiszen
Nagyvárad város közgyûlése „heuréká”-t nem kiálthat, amikor kimondja, hogy
lehetetlen a militarizmusért újabb áldozatot hozni. Közepes intellektus is
tudja, hogy a militarizmus a modern társadalmaknak õ nagy betegségük s a
militarizmus az emberi haladás legnagyobb ellensége. Sõt magyar értelemben azt
is tudja és hirdeti a legutolsó kis riporter is, hogy koldusbot vár az egész
ország népére, ha tovább is eszközei leszünk bizonyos nagyhatalmi õrületnek. De
milyen nehéz volt azért eljutni eddig az egy voksig. És milyen hamar jutottunk
el mégis. Néhány évvel ezelõtt Nagyvárad még letagadta Kossuth Lajost,
letagadta, hogy még álmában is kívánja az önálló vámterületet s letagadta volna
az esthajnal csillagot is az égrõl, ha erre úgy kérték volna, hogy a „politikai
eszélyesség” követeli.
Hát
a földnek mégiscsak forognia kell. Ha nem is arra, amerre Szokoly Tamás akarja,
de forognia kell. A magyar városokban kezd szerephez jutni az intelligencia és
a bátorság…
Nagyvárad
város közgyûlésén - reméljük - már nem szótöbbség, nem egy vagy több voks fog
dönteni a katonai javaslatok ellen beadott szép indítvány felett. Reméljük, itt
egyhangú gyõzedelme lesz az indítványnak. A bürokraták gyülekezetének szabad
szótöbbséggel intelligensnek lenni, de az a gyülekezet, mely Nagyvárad
polgársága nevében szokott határozni, nem hozhat mást, mint vitátlanul
intelligens határozatot.
A
nagyváradi kaszárnyapolitika erkölcsi és anyagi csõdje után - nem is beszélve a
politikai opportunizmus nagy csõdjérõl - pompás és illõ lesz egy lelkünkön
könnyítõ rúgás a militarizmuson. Hálásak vagyunk s elismeréssel adózunk a
tanács egy voksáért, de örömünket a közgyûlés egyhangú határozata teszi majd
teljessé…
Nagyváradi Napló
1902. november 12.
A. E.
|