|
Bartha
Miklós cikket írt. Skandalum történt hát ismét. Bartha Miklós szidja Bánffy
Dezsõt a kolozsvári riadóért s dicséri Prohászka Ottokárt, a finomat és
mûveltet. Hirdeti a katolikus egyház gyõzelmét s jezsuita hitványsággal
siránkozik a protestánsok pusztulásán. Ez cikkének a címe: „Ev. ref. szempont.”
Hiszen tetszik tudni, hogy Bartha Miklós a többek között azért becses az
ultramontánoknak, mert reformátusnak született. E jusson garázdálkodhatik s öldökölhet
a református nyájban ez a kálvinista jezsuita, ez a közéleti sakál.
E
sorok írója, kinek már rúgni sincsen kedve Bartha Miklóson, szintén
reformátusnak született s hálás a kálvinizmusnak azért a szabad, tiszta
levegõért, melyben látni tanult.
Azt
kérdi e sorok írója, meddig kell még tûrnie a kálvinista egyháznak a Bartha
Miklós turpisságait, ki a klerikálisoknál kamatoztatja azt a véletlent, hogy
reformátusnak született. A mi egyházunk, a kálvinista egyház nem ismeri és
perhorreszkálja az exkommunikálást. De azt azért nem muszáj talán tûrnünk, hogy
a sakál báránybõrbe bújjék, báránynak lássék, s nyájat marcangoljon?…
Egy
indítványa, talán inkább ötlete van e sorok írójának. Sokat felejtett ugyan a
kálvinizmus rituáléjából, de úgy emlékszik, hogy az eklézsia-követést nem
törülte el semmiféle zsinat. Evvel meg lehetne szabadulni a magyar
reformátusságnak Bartha Miklóstól. Mivel Bartha Miklós botrányokat mûvel és
másokat megbotránykoztat - hívassák fel eklézsia-követésre s ha ezt illõ
formában meg nem teszi, zárassék ki minden református gyülekezetbõl.
Ennek
a metódusnak kissé tridenti íze van, de valamit tenni kell Bartha Miklóssal.
Mindjárt leszállana az ázsiója a klerikális, ultramontán táborban, hol õt, mint
reformátust számolták a feketehadseregbe s értékelik.
Ötletnek
tetszik ez az indítvány, pedig esetleg komolyan meg lehetne csinálni. Ki
kellene már a báránybõrbõl rángatni ezt a politikai sakált. Ha mindjárt a saját
módján, kissé jezsuita módon is. Exkommunikáljuk Bartha Miklóst!…
Nagyváradi Napló 1902.
november 13.
(ae.)
|