|
A
böszörményi hajdúk derék poéta követe, a tüzes lelkû Benedek János, haragos
kedvében volt. Nem mondott új dolgokat, de nagyobb dolgot mível. Amit ma olyan
bajos megcselekedni: igazán és bátran beszélt. Szidta a mai magyar társadalom
hülye fordulását, az álliberalizmust, az agrárius feudalizmusát, a
fölburjánzott antiszemitizmust, a mindent elpusztító papmacskát, a címkórságot,
a nemesség-mániát…
És
egy kis okos fejû ember belekiáltott a beszédbe heinei gúnnyal, keserû
kacagással:
-
Milyen jó, hogy te mondod ezeket és nem én!…
Valóban.
Keresünk, kutatunk a legsötétebb lapokban. Benedek Jánost egyik sem mondja
hazaárulónak, kozmopolita jakhecnek, kultúrmopszlinak. Pedig Benedek János rálicitált
Vázsonyira s pedig Benedek János is éppen úgy nem mondott új dolgokat, mint
Vázsonyi.
Talizmánja
van a böszörményi hajdúk követének. Az. Talizmánja van: keresztlevele és nemesi
predikátuma. Õ maga egyiket sem becsüli sokra, de a banda igen és a banda nem
merte lehurrogni, sem házi sajtójában megbélyegezni Benedek Jánost, mint tette
volt Vázsonyival, aki ma már úgy kénytelen beszélni, hogy grófnak, dzsentrinek,
papnak, pórnak, demokratának tessék. Mert igazságot egyáltalában nem szabad ma
Magyarországon beszélni. Ha valakinek azonban mégis kedve van ez istenkísértõ
föladatra, hát annak talizmánja legyen.
A
szomorú tanulságokat gyûjteni sem kell nálunk. Gyûlnek maguktól. Károlyi Sándor
honmentõ nagyúr, Sáfár Zelig vérszopó uzsorás. Prohászka Ottókár modern,
temperamentumos, tudós, Bánffy Dezsõ felekezeti harcot szító idióta, Vészi
József a földosztók és uzsorások mentora, Kaas Ivor békességes apostol, Sándor
Pál hencegõ zsidó, Rakovszky István önérzetes, lovagias férfiú, Kiss József
kozmopolita, fanyar költõ, Pósa Lajos teremtõ szittya lánglélek… Mondjuk
tovább? Ugye nem szükséges?…
…Vázsonyi
Vilmosnak úgy kellett volna a demokráciát bevezetni, hogy szerzõdtetett volna
tíz rendezett felekezeti viszonyú címeres fajmagyart. Hogy az igazság kutya? De
milyen kutya! Kinek kell Magyarországon igazság?
Bizony
nagyon elárulta magát a banda, mikor Benedek Jánost megtûrte beszélni…
Nagyváradi Napló
1902. november 19.
(ae.)
|