- Támadás Erdős
Renée ellen -
Egy
nagyváradi fiatal református teológus - így hallom - valamelyik lapban cikket
szeretett volna ellenem közöltetni, mert minapi „Bethlen-kör” címû írásomban
kikeltem a kicsinyes felekezeteskedés ellen s a kálvinista felekezeteskedés
ellen is. Anarchistának s mit tudom én minek nevezett e cikkben s bizonyára
avval is megvádolt, hogy a klerikalizmus malmára hajtom a vizet.
Most
egy különös eset után megadhatom a választ az én ifjú hitsorsosom cikkére,
melyet le sem közöltek. De ez a válasz természetesen nemcsak neki szól. Egy
budapesti napilapban, mely állandóan hangoztatja, hogy protestáns és magyar
érdekekért s a klerikalizmus ellen küzd, kíméletlen támadás jelent meg egy
zseniális poétalány, Erdõs Renée ellen. Az erkölcs nevében. Tetszik érteni? Egy
gyönyörû talentum merész, erõs szárnyait be akarja piszkítani, meg akarja
tépdesni az erkölcs nevében egy lap, mely magát protestánsnak, magyarnak és
szabadelvûnek vallja.
Figyelem
és szomorúan figyelem, hogy ez a lap - mondjuk meg a nevét - a „Magyar Szó”,
irodalmi kérdésekben milyen akkurátusan egy nótát fúj az „Alkotmány”-nyal.
Minden új hangra, új erõre, új színre, új próféciára, szóval minden igaz
talentumra egyformán pereátot kiáltanak. A „Magyar Szó” is és az „Alkotmány” is.
A vonal felett kíméletlen tûzzel harcolnak egymás ellen, a vonal alatt
csókolóznak. A politika és a politikai hatalom kérdésében két pólus e két lap -
irodalmi és mûvészi dolgokban összeölelkezõ reakció.
Nagy
jelentõsége van ennek. Ha csak politikai kérdésben liberális, sõt radikális
valaki, süsse meg a liberalizmusát. Ez semmi, sõt kevesebb a semminél. De én -
mint protestáns kálvinista ember - tiltakozom is az ellen, hogy ez a
protestantizmus cégére alatt történjék. A protestantizmus nem a „ha akarom vemhes,
ha akarom nem vemhes” világfelfogások közül való. A hadakozó, tökéletesedõ,
szabad és gondolkozó élet - az én hitem szerint - a protestantizmus s ennek az
életnek mindenben és mindenütt meg kell nyilatkoznia.
Protestáns
reakcióból nem kérünk. Nem volna különb a másiknál. Ezt a mai Németország
példája mutatja. A klerikalizmus egyforma, akár püspökök, akár
szuperintendensek, akár rabbinusok, akár dervisek dirigálják. Életet,
gondolkozó és szabad életet kérünk. Különben is talán hamarabb meg tudnánk bocsátani
a politikai reakciónak, mint az irodalminak…
Nagyváradi Napló
1902. november 26.
(ae.)
|