131. A MAGYAR KRUPP

Széll Kálmán a magyar Krupp. Hasonlították már Nagy Sándorhoz, Bismarckhoz, Napóleon­hoz, Buddhához, Mózeshez és minden mennybevalóhoz. Pedig õ Krupp. Csak Krupp. És fátuma immár beteljesedõben. A caprii gyönyörûségek nem tartanak már soká. Krupp, a magyar Krupp bukik. Kruppnak buknia kell.

Úgy járt a magyar Krupp, mint a német. Verejtékezve dolgozott magának elõször. Szedte, rakta össze a kis pénzeket, gyûjtött, mint egy szorgalmas méh: Meg is növekedett pénzben, komolyságban, dekorumban és kopaszságban. És akkor egyszerre csak nagy kedve támadt a tomboláshoz. Kiélni magát, mint a német mondja. Élvezni a hírt, a tömjént s egyéb gyö­nyö­rûséget. És a magyar Krupp pénzes zacskóival magát is kiemelte a bankból. Megnövekedve pénzben, komolyságban, dekorumban és kopaszságban bevitorlázott a magyar caprii kikötõbe, a politikába.

Azóta nagy a boldogság a magyar Capri-szigeten. Szapáry-Tibérius kismiska volt Széll-Krupphoz képest. Még a felhõk is rózsaszínûek. Izgató, édes, nehéz illat bódít. Virágok nyílnak minden tájon. Agrárius méhecskék mámorosan szedegetnek mézet a rózsakertben, újra vígan élnek az elõkelõ herék. A szeretkezés szent vágya tombol mindenkiben. Ilyet még Tibérius sem pipált. Vészi József és Buday Barna, Sándor Pál és Károlyi Sándor, Apponyi és Fejérváry… szeretkeznek. Mikor már ez sem nyújt gyönyört, jön a java. Bartha Miklós és Széll Kálmán, Ivánka Oszkár és Rakovszky István. Õk is szeretkeznek. Szeret mindenki mindenkit. Kossuth Ferencet egy kis beszéddel arcon puszilja Krupp s Kossuth Ferenc már meg sem áll a lábnyalásig. Mindenkinek van egy-egy szabad csókja mindenki számára. Mámoros, csiklandozó muzsikát ad az összetanult sajtó. Még a pattanás is gyöngyharmatot permetez. Bizonyosan ezt is a szerelemtõl. Szerelmes éjjel, csókok éjszakája borult a magyar Caprira. A csillagok pedig nem mernek lenézni…

…Az ördög vigye el azokat a nyomorult szocialistákat!… Azaz dehogyis szocialistákat! Azoknak még nem szabad betenniök a lábukat a magyar Capri-szigetre. Azokról még mindig szó van a rendõri jelentésekben a vagyon elleni merényletek, a prostitució között, ha jól tudjuk. A magyar Kruppnak vesztét nem a szocialisták okozták. Mások. Mi magyarok, bár degenerált turániaknak hívnak az ellenségeink, voltaképpen még gyalázatosan egészségesek vagyunk. Mondhatni: kocsis módra egészségesek. A Tibérius-féle gyönyörökkel nagyon sokan beteltek már. Nagyon sokan szeretnének visszatérni az egészséghez, a normális szerelemhez, ha ez mindjárt közönséges, durva és nem intelligens is a Tibériusok és Kruppok beteg lelkében.

Visszatérés a normális életre: ez az új jelige. Visszatérni a napvilágra a perverz, csókos éjszakából… Otthagyni Krupp urat a maga fertõjében, a nehéz illatban, a méhecskék és herék, a mandolinosok és flótások között…

…Váltsuk e beszédet egyenessel föl! Jöjjön Széll Kálmán helyébe akárki csak láthassunk már újra tisztán. Ha nem jöhet újra Bánffy Dezsõ, ám jöjjön Darányi, Károlyi Sándor vagy Zichy János. Avagy jöjjön udvari minisztérium, aulikus kormányzat vagy szoldateszka. Jöhet bármi. Csak láthassuk, hogy ki kicsoda, láthassuk, hogy ki mellé és ki ellen állhatunk ki…

…A magyar Krupp pedig tûnjék el már, semmisüljön meg már. Eléggé beírta nevét és tetteit a magyar históriába. De az a historikus, aki a Széll-éra tiszta képét meg fogja írni, patológus lesz, Széll-Kruppal Krafft-Ebing vonult be a magyar politikába…

Nagyváradi Napló 1902. november 30.

A. E.