134. A HÉTRÕL

Mikor így decemberben fehér palást borul a földre, valami naiv, békességes érzés száll belénk. Nálunk még, hol a havat nem takarítják el, pátriarkális, gyermekhangulatokat árasztanak a fehér hó, a csörgõ szánkó s miegymás. Hisz voltaképpen a pátriarkális, gyermekhangulatokat olyan apró kis dolgok ölik ki az emberekbõl, mint például a hókaparás. És ha sokan is élnek vissza Nietzsche übermenschének vélt jogaival, az õs, pátriarkális, gyermekérzéseken áll a mai világ is és fog állni a jövõ is. Az emberiség nagy, modern apostolai, Tolsztoj és a többiek sem akarnak voltaképpen többet, mint az õs, egészséges emberi érzések restaurálását. Ez a restaurálás pedig félig-meddig legalább sikerülni fog, mihelyst komoly, nagy érkezõ indul az idegek rakoncátlankodása ellen. A fehér, téli világ enyhíti a modern, beteg idegek táncdühét. Ezért szállt meg bennünket némi nyugalom és egészség e fehér, téli világban. Ilyenkor sokkal igazságosabb[ak] vagyunk ítéleteinkben. Nem prejudikál bennünk a modern idegember agiómája:

- Az emberek mind-mind nagyon komiszak és hitványak. Komiszabbak és hitványabbak, mint hisszük.

Mert ez a már-már vérré váló axióma követi el velünk a legtöbb igazságtalanságot.

*

Íme a kolozsvári eset. Valamelyik lap rettenetes cikket ír Bali Mihály ellen. A cikknek az a mottója, hogy minden hóhért föl kellene mûködése után akasztani. Szegény faddi jámbor Bali Mihály. Azon bizonyára õ maga sem csodálkozik, hogy nem tud sok-sok szimpátiát kelteni. Hogy is mondta a pénteki vezetõ cikkünk? Csak kenyér legyen, Smollen Tóni akad. Hát hasonlóképpen hóhér mindig lesz, míg igazságtalan társadalom lesz. Mert rablógyilkosság is - a mi hitünk szerint - csak addig lesz. Persze ez a hóhér nem okvetlenül kötéllel gyilkol. Esetleg másképpen. Esetleg kongregációkkal, militarizmussal stb. Friedrich nyilván fenevad volt. De ki meri állítani, hogy akkor is az lett volna, ha véletlenül egyik Zichy majorátus birtokosa.

Békességesen kellene ítélkeznünk. A társadalomnak s reprezentálójának, az államnak, joga van a Friedrichekkel elbánni, de nincs joga a Friedricheket bitóra húzni s nincs igaza, mikor a Bali Mihályokat is bitóra kívánja. A nyakunkat tesszük rá, hogy nyolcszáz forint fizetéssel örömest lenne Bali Mihály - gyümölcsészeti felügyelõ, vagy valami efféle.

*

Míg Nagyváradon találgatjuk, hogy miért nem akar megalakulni a párbajellenes liga, írja cikkeit dr. V. Zs., utazgat Bourbon Alfonzó, könyvet ad ki Coudenhove gróf, nagy örömünkre fölépül Pallay Lajos - halálos párbajról jõ újra hír.

Nem tudjuk, hogy akik az akasztás miatt botránykoznak, miért nem botránykoznak sokkal jobban a párbaj ellen.

A párbaj egy csöppet nagyobb barbárság, mint az állami gyilkosság. Mert hiányzik mellõle az állam is, melyet ugyan szintén igazságtalanságnak hirdetnek az anarchisták, de melyben mégiscsak van igazság.

Valóban, nem üres ötlet a párbajnak az a regulázása, amit most ajánlunk.

Szabjanak szigorú börtönbüntetést azokra a párbajozókra, kik elmulasztják viaskodásukra meghívni, mint az állam képviselõjét, Bali Mihályt…

*

- Loute is, marad is.

- Jobb ma egy Loute, mint holnap egy túzok.

- Úgy jó a Loute, ha kövér.

- Loute - fut az ember az elõadás után.

Kérjük, ne ijedjenek meg. Nem folytatjuk. Csak azt akartuk dokumentálni, hogy Loute immár lefõzte az átkozott kis Kohnt is. Pierre Véber darabjának egy-egy mondása már mértföldeket [!] futott be tegnap este óta. Egy naiv bácsi szomorúan panaszkodott nekünk:

- A Loute elõadása egy véleményt erõsített meg bennem.

- Mi az?

- Hogy a színház ma már nem kultúrintézet.

- Tessék?…

Íme. Néhány embernek Loute-t kellett látnia, hogy addig a véleményig eljusson, azaz eljusson, hogy a színház nem kultúrintézet.

*

Ha Halász Lajos képviselõ lesz - mondja Szûts Dezsõ -, megszakítok vele minden érintkezést. De szeretném, ha megválasztanák.

Kevesen nézik ilyen szemmel a Halász Lajos nagyszalontai, gyõzelemmel kecsegtetõ küz­delmét. Sokaknak nem tetszik, hogy egy fiatal skribler ilyen sok joggal és erõvel dolgozik a maga karrierje érdekében.

Nem mondjuk azt, amit egy epés munkatársunk inkább a vicc kedvéért mondott:

- A magyar parlament megérdemli, hogy Halász Lajos belekerüljön.

De azt állítjuk, hogy a Halász képviselõsége a saját pártjában nyereséget jelent.

*

Szaladgálnak a csörgõ szánkók. Téli világ van. Vigasságok, mulatságok terveitõl terhes a téli levegõ. Mikor a jómódúak mulatnak, nagy lehet a nyomorúság. Ha valamikor nem lesz a földön ínség, milyen jogcímmel fognak vigadni az emberek?…

Nagyváradi Napló 1902. december 7.

(b.)